Én egy olyan családban éltem ahol a szüleim megtértek... először apukám,pár évvel később anyukám követte-nem akartam megismerni Istent-miért nem volt jó az a családi élet amit addig éltünk?Miért kellett mindenkinek tudni a rokonságban,az utcában ,az ismerősök közt hogy mi MÁSABBAK lettünk?Pár év elteltével,mivelhogy "kötelezővé"vált az imaházba való járás,minden vasárnap de.és du. is ...nagyon érdekes lett előttem az hogy a szüleim másként élnek mint addig,az ismerőseim nem csak beszélnek a szeretetről,hanem gyakorolják is azt-Hetedik osztályos lehettem amikor őszintén imádkozni kezdtem :Isten mutassa meg mik az én bűneim,miért vagyok boldogtalan,szomorúságomnak,halálfélelmemnek mi az oka?Fogadásokat tettem,persze nem sok sikerrel-Teltek az évek,és munkahelyet is Tőle kértem,azután a férjemet is,gyermekeimet-és mindenre válaszolt,és...minden kétségemet legyőzte,megnyert magának-de-mégis sokszor rá ébredtem arra hogy újra szomorú,kedvetlen,búskomor vagyok.Már a két csodálatos gyermekem is megvolt...amikor Isten szembe állított ...magammal-Meg kellett kérdeznem újra :Ki vagyok én,Isten miért teremtett,csak azért vagyok hogy Ő kiszolgáljon amikor kéréseimet elmondom Neki,ha pedig nem úgy válaszol akkor jogomban van-e zúgolódnom,panaszkodnom...dühöngnöm?