Sötétben utaztam férjemmel ,hazafelé a kocsiban.Egy városba érkezve férjem bement egy boltban,míg én elcsendesedve ,magamba"zuhanva",több mindenre gondoltam : az elmúlt hétre,a mostani tennivalóimra,,a karácsonyi csomagba való bevásárlásra,a gyermekeim testi és lelki állapotára,a hogylétükre...észre sem vettem hogy hangosan fohászkodom-Istenem ki bírja ezt a sok gondot-terhet,mert én nem!!!!!!!!!!!!!

Könnyeimmel küszködtem; -közben a sötétség leple és ereje alatt,a világító testeknek több erejük lett...és...világítottak...az esti fények,a kidíszített fák,a kábeleken a "Csillag",a  "Mikulás",annyi minden szépség ,pár perc alatt-

 Rá csodálkoztam a sok szépre-mennyit dolgoztak ezekkel a fénybeépitésekkel és felszerelésekkel , hogy széppé tegyék a közelgő ünnepet...mennyi embernek fizették érte a napibérét,vagy éjszakai munkában végezték hogy ne zavarják a nappali közlekedést?