Sötétben utaztam férjemmel ,hazafelé a kocsiban.Egy városba érkezve férjem bement egy boltban,míg én elcsendesedve ,magamba"zuhanva",több mindenre gondoltam : az elmúlt hétre,a mostani tennivalóimra,,a karácsonyi csomagba való bevásárlásra,a gyermekeim testi és lelki állapotára,a hogylétükre...észre sem vettem hogy hangosan fohászkodom-Istenem ki bírja ezt a sok gondot-terhet,mert én nem!!!!!!!!!!!!!

Könnyeimmel küszködtem; -közben a sötétség leple és ereje alatt,a világító testeknek több erejük lett...és...világítottak...az esti fények,a kidíszített fák,a kábeleken a "Csillag",a  "Mikulás",annyi minden szépség ,pár perc alatt-

 Rá csodálkoztam a sok szépre-mennyit dolgoztak ezekkel a fénybeépitésekkel és felszerelésekkel , hogy széppé tegyék a közelgő ünnepet...mennyi embernek fizették érte a napibérét,vagy éjszakai munkában végezték hogy ne zavarják a nappali közlekedést?

Mennyi-mennyi munka,csak azért hogy szép legyen a KARÁCSONY.

Milyen az ember?mindent megTESZ csak hogy bizonyítson...tesz...senkinek nem lehet panasza rá...dolgoznak,rohannak,egymást tapossák az áruházakban...mert szeretetüket akarják kimutatni a családjuk felé-és azt akivel ősszé hozza az élet pillanata,azt?eltapossa,lenézi,kineveti ha nem úgy gondolkodik mint ő...

Karácsony közeledik-advent szép napjait éljük...lelki fejlődéseink napjai ezek...mi pedig testileg gondolkodunk...azt ami a léleknek hiányzik,azt testileg fizetjük.pedig a lélek,az akinek nincs arca,kora,neme,...a lélek az akik vagyunk amikor nem látnak,de éreznek,mert ott vagyunk a tetteinkkel----a lélek aki sóvárog bennünk,megértést,de abban első mikor a tettek mezején bizonyítani kell...

Van még valami ami betölti életem...az a Szellem amit Istentől kaptam,és nem csak én... azt az Űrt,azt a vákuumot amit semmi más nem tud megtölteni,nem tud pótolni-bárhogy próbálom,az az erős LÉLEK amit nekünk adott Ő hogy ne felejtsük el azt hogy ember lett...pici baba...hogy mindenki oda mehessen gondolataiban ,szavaiban,sóhajában HOZZÁ.-Az Ő Szelleme ,aki megismerteti velem:KI VAGYOK?   Mit keresek e földön,mi a célja velem-és mi lesz velem ha meghalók?

Miért tabu témák ezek a gondolatok?Ünnep előtt vagyunk ,most kell ezekkel a gondolatokkal foglalkozni...és akkor már szívünk mélyéből" Várjuk Őt ",aki vissza jön,ítélni élőket és holtakat,mindenkit az ö cselekedetei szerint...mert ugye Őt várjuk?

Nagyon szép-elgondolkodtató az ,hogy az az Isten aki ezt a csodálatos világot nekünk teremtette,miért maradt kint az életünkből?Miért szégyelljük? Szeretetét elfogadjuk és követeljük,-de a jelenlétére,a tanításaira,intéseire,az életünkbe szólásaira-nincs szükségünk (gondoljuk)Mennyi minden más értelmet kapna az életünkbe ha az adventben arra lennénk készek Neki élni,átadni szívünket ,életünket, vágyainkat...elhatározásainkat,elképzeléseinket...
Mi tart vissza????? a szégyen ? a szívünk megkövesedése??? a fásultság??? az "újtól "való félelem???
Kívánom hogy ezekben a csendes időkben( az kellene hogy legyen) tegyük félre a képmutatást,az ön sajnálkozást, a megszokott rohanásunkban álljunk meg és kérjük életünk Urát,kezdjen velünk valami ujjat,amit csak Ő tehet-mert csak annak van értelme amit Ő tesz velünk-mi már annyiszor csődöt mondtunk dolgainkban-
Áldott várakozást kívánok-ami megtisztít bűntől , dactól,kényelemtől.. .Nézünk fel Isten szeretetére amit a kereszten megmutatott felénk akkor amikor még nem is éltünk...mit láthatót bennünk jóravalót?.
Tedd meg te is -aki ezeket a sorokat olvasod-Mert a várakozás a lélek elcsendesedésében zajlik-a testnek semmi köze hozzá-ne fáraszd öt semmi teherrel-a lelkeddel készülj erre a várakozásra-