A mai vílágban az az Isten aki nincs mindig kéznél,nem lehet leakasztanni a fogasról amikor szükség van rá,vagy amikor különféle kérések gyötrö sorozatában vagyunk,az az Isten nem ér semmit...legfeljembb számon kérjük tőle holl van ,mit tesz ilyenkor,miért nem segit,stb.Ismerős elötűnk az az állásfoglalás...szídni azt aki nem segit,aki passziv velünk és hozzánk.? Valahol a tudatunkban ott van: Ő létezik,van,hisz Ő teremtett,és mégis miért van az hogy oly távol van?

"Fiam,ha megfogadod mandásaimat,és parancsaimat magadba zárod,ha figyelmesen halgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel az értelemre,bizony,ha bölcsességért kiáltasz,és hangosan kéred az értelmet,ha úgy keresed azt mint az ezüstöt,és ugy kutatod,mint az elrejtett kincseket, akkor megérted mi az Ur félelme,és rájösz mi az istenismeret.Csak az Ur ad bölcsességet,szájából ismeret és értelem származik...."Péld.2:1-6 idézet a bibliából... Mit szólhatnék hozzá?

"Nem az általunk véghez vitt igaz cselekedeteinkért, hanem  az ő irgalmából üdvözitett minket újjászülő és megújitó fürdője a Szentlélek által,akit kitöltőtt ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvőzitőnk által,hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint, részesei legyünk az örök életnek".(..Tit.3:3-7.)

Mindig elámulok Isten szeretetén-mennyire nem tőllem függ hogy ő szeret vagy sem...igaz az is hogy sosem tolagszik,ezért szükséges a hít,elfogadom-e hogy létezik,hogy a javamat akarja,hogy mellettem van szüntelen,hogy szeretné hogy minden helyzetben felismerjem hogy miért teremtett,milyen módón tudok neki élni,érte élni,neki szólgálni stb.a szabadság örömét adja mert megértettem azt hogy életemet az Ő dicsőitésére adta-nem magamé vagyok,Nem fogságban tart,nem kifogások,szorongások,depreszío,félelemérzet,nem kisebbségérzés,nem frusztráció-csak szabadságban-ami felhatalmaz arra hogy boldog lehetek,örvendhetek mert a bünneimet megbocsájtotta és nem kell félnem a haláltól,a pokol hatalmátol.Nem tabútéma számomra és nem egy téves eszme, nem kell tagadnóm,és nem kell bizonytalanságban és tudatlanságban várni: mi lesz ha meghalok?Örök élet.Csodálatos mondat.

Hogy rám néztél...volna (nem soká lesz képem is).Köszöntelek szeretettel ! Ha kiváncsibbá tetelek ,irj nekem-addig is itt vagyok-Isten áldjon.

Egy nap furcsa zajra lett figyelmes egy társaság,aki vidáman ,szallonasütés közben beszélgettek.Egy nagyon fájdalmas sírás,nyüszités...egy juhnak a sírása...mindenki elcsendesűlt s figyelt...A nyáj már elment vagy 5 perce-biztos egyik bárány eltévedt és keresi a haza vezető útat? De amint figyeltek a hang irányában, megpillantották a pásztort aki egy újszülött kis bárányt vitt a kezében.Élettelen volt,;lomha,fáradt léptekkel haladt a pásztor,s az élettelen test csak ugy lógótt a kezében...vitte magával,nem temette el,nem dobta el- csak vitte magával...