Imádság:

   Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem  múlnak”.
   Íme,  most  szavad  csalatkozhatatlanságára  támaszkodunk,  és  kérjük   a
   kegyelmet,     hogy     minden     erőtlenségünkből,      gyengeségünkből,
   hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből  és szeretetlenségeinkből  emelj
   ki minket,  hogy Általad  erős, a  Te mértékedet  tartó és  szeretetteljes
   életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

Hogyha egyszer sok pénzem lesz,
veszek három kertecskét,
kertecskémben sok virág lesz,
méhek főznek mézecskét.

Mézecskét a jó teámba
becsorgatom, úgy járom
három kerten keresztül a
szárnövesztő szép táncom.

Szárnövesztő varázsigét
dúdolgatok, dúdolok.
Irigykednek a tündérek,
nahát, milyen szép dolog!

Hatalmas lesz három kertem,
bennük a hold hálót sző,
létráról néz rá a napra,
s róla felhőpárna nő.

  Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos  dolgokat tettél és tanítottál  földi
   életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s  gyökeret
   vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek,  akik
   távozásodat követően  a te  nevedben,  a te  erőddel, a  te  megbízásodból
   hirdetni  fogják  mindazt,  amit  te  hirdettél.  Erre  a  feladatra,   az
   igehirdetésre választottad ki  az apostolokat, akiknek  ezt mondtad:  „aki
   titeket hallgat, engem hallgat” (Lk  10,16).

Várnai Zseni: Csodák csodája

 
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.