A valódi igazságban bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötét is legyen előtte az éjszaka.

Aki azt mondja Neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött, az vak. Legyőzheti-e a felhő a napot?

A sötétség a világosságot?

A tél a tavaszt?

A győzelmet azonban ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia...

De legyőzte-e vajon a napot ezzel?

S ha igazságról beszélsz, akkor is vigyázz...

Ha valaki jól tud várni a megvalósulásra - öröm.
Amilyen pokol a türelmetlen, kétségbeesett, rossz várakozás, a „mi lesz már, nem bírom tovább!", olyan öröm, ha az ember művészien tud várakozni.
Várni egy barátomat vagy a szerelmemet: öröm.
„Ha például délután négykor érkezel majd — mondja a róka A kis hercegnek -, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság.

Én-én vagyok. Se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni: bátor lélek vagyok... Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy... Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként.... Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is... Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem....

 

Akárhogy s mint... egyvalami nem változik.Ha rongyos vagyok is, legbelül csak megmaradok hercegnőnek. Könnyű lenne a hercegnőt játszanom, ha selyembe-bársonyba öltözhetnék. Sokkal nagyobb dolog úgy maradni meg hercegnőnek, hogy ezt senki nem tudja... :)

 Oly régóta élek ezen a földön... Sose tagadtam le a hibáimat.
Érdekesen figyelem a "túl tökéletes"( :) ) embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki?
Éld az életet, ahogy neked tetszik.
S amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről!
Semmi búslakodás vagy siránkozás!

Gyakran elgondolkodom azon, hogy Isten milyennek teremtette az embert és milyen lett mostanra. Isten szeretettből alkotott legkedvesebb teremtménye, akit saját képmására teremtett... tehát szépnek, jónak és igaznak. Akire a Föld gondozását bízta mert méltónak és alkalmasnak találta erre a nemes feladatra.

S ez a kedves teremtmény mára eredeti szépségének árnyéka, eredeti jóságának kiforgatója, eredeti igaz voltának pedig meghazudtolója lett.

Sajnálom az embert.

„A legcsodálatosabb tapasztalás, amiben részünk lehet, a titokzatosságé. Ez az alapvető érzelem szüli az igazi művészetet és az igazi tudományt. Aki nem kerül ismeretségbe vele, és immár nem képes csodálkozni, nem tud elálmélkodni, az jószerivel már nem is él... Tudni valaminek a létezéséről, amibe behatolni nem tudunk, érzékelni a legmélységesebb értelmet és a legragyogóbb szépséget, amelyhez eszünk csak a legkezdetlegesebb formában férhet hozzá – ez az a tudás és érzelem, amelyik az igazi vallásosságot megtestesíti.”
Albert Einstein