Oly régóta élek ezen a földön... Sose tagadtam le a hibáimat.
Érdekesen figyelem a "túl tökéletes"( :) ) embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki?
Éld az életet, ahogy neked tetszik.
S amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről!
Semmi búslakodás vagy siránkozás! Az élet szép... feltéve, hogy éled.
Amikor vele együtt haladsz.
Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább...
Bolyongás a létünk ebben a világban... Bolyongás ég és föld között...