Gyakran elgondolkodom azon, hogy Isten milyennek teremtette az embert és milyen lett mostanra. Isten szeretettből alkotott legkedvesebb teremtménye, akit saját képmására teremtett... tehát szépnek, jónak és igaznak. Akire a Föld gondozását bízta mert méltónak és alkalmasnak találta erre a nemes feladatra.

S ez a kedves teremtmény mára eredeti szépségének árnyéka, eredeti jóságának kiforgatója, eredeti igaz voltának pedig meghazudtolója lett.

Sajnálom az embert.

„A legcsodálatosabb tapasztalás, amiben részünk lehet, a titokzatosságé. Ez az alapvető érzelem szüli az igazi művészetet és az igazi tudományt. Aki nem kerül ismeretségbe vele, és immár nem képes csodálkozni, nem tud elálmélkodni, az jószerivel már nem is él... Tudni valaminek a létezéséről, amibe behatolni nem tudunk, érzékelni a legmélységesebb értelmet és a legragyogóbb szépséget, amelyhez eszünk csak a legkezdetlegesebb formában férhet hozzá – ez az a tudás és érzelem, amelyik az igazi vallásosságot megtestesíti.”
Albert Einstein