Gyakran elgondolkodom azon, hogy Isten milyennek teremtette az embert és milyen lett mostanra. Isten szeretettből alkotott legkedvesebb teremtménye, akit saját képmására teremtett... tehát szépnek, jónak és igaznak. Akire a Föld gondozását bízta mert méltónak és alkalmasnak találta erre a nemes feladatra.

S ez a kedves teremtmény mára eredeti szépségének árnyéka, eredeti jóságának kiforgatója, eredeti igaz voltának pedig meghazudtolója lett.

Sajnálom az embert.

Sajnálom, mert hitt a a világnak. Elhitte az első kísértés szavait...

Sajnálom az embert.

Mert ma is hisz... hisz a különböző anyagi kísértéseknek...

Sajnálom az embert.

Mert gyakran nem ura, hanem rabszolgája a teremtett világ javainak. Úgy tűnik, sokan már nem azért vásárolnak, hogy élhessenek, hanem azért élnek, hogy mennél többet és mennél többért vásárolhassanak. Felborult értékrend - kiborult emberek.

Sajnálom az embert.

Mert elvétette teremtésben kapott hatalmának célját. Már nem csupán állatokon, növényeken... hanem ember az emberen akar uralkodni... Gőg, hatalomvágy, könyörtelenség költözik a szívekbe.

Sajnálom az embert.

Mert nagy bajban van... pörög... pörög a világ és ő nem veszi észre, hogy az igazi értékek mellett elrohan. De összeszedi mindazt, ami szemét.

Sajnálom az embert.

Mert a sárba tapossa a saját méltóságát. A növény nem él- "nem növényi életet". Az állat is a természet rendje szerint él a testében. S az ember? Ugye tudjuk a választ... gondoljunk itt az abortuszokra, a drogokra, az alkoholizmusra, az agresszióra, bűnözésre, stb... Isten ezért adott szabad akaratot az embernek?

Sajnálom az embert.

...amikor rádöbben helyzetére s elveszti a reményt, fél... de ilyenkor fogjon meg egy kezet... mert soha nem késő...

Sajnálom az embert.

....mert szeretem az embert...