Tanulságok egy kalauz tévedéséből.
A vonat megállt egyik állomáson,az emberek igyekeztek mielőbb felszállni és elhelyezkedni. Egy férfi is kisétált a peronról,nem volt éppen jól öltözött, és még egyik lábára sánta is volt,és csak lassan tudott felszállni a már majdnem induló vonatra. A kalauz fölényes pillantást vetett rá,és azt mondta: Hé, te sánta,jobb lenne ha igyekeznél a felszállással mert itt hagyunk. Az utas nem válaszolt,csak lassan fel szállt az utolsó vagonra, és leült az egyik szabad helyre. A vonat elindult és nem sokára jött a kalauz,padtól padig járva,és hamarosan odaért a sánta emberhez is. Adja ide kérem a jegyét gyorsan! Mire a sánta ember békésen válaszolt: Én kérem jegy nélkül utazom. Micsoda? Jegy nélkül? Majd meglátja a következő állomáson ki fogom tessékelni a vonatunkból. De kérem nekem nem kell jegyet váltanom. nyugtatta a kalauzt, aki mérgében a földre dobta a sánta utas kézi poggyászát.
A többi utasok figyelmeztették,fiatalember jobb lenne ha türelmesebben bánna az utasokkal. A kalauz ezzel mit sem törődve folytatta a jegykezelést.
Majd amikor a vagon végére ért,az egyik utas megkérdezte tőle: Tudja é ki volt az az utas akivel olyan gorombán viselkedett? Nem, Uram nem tudom. Hát akkor én megmondom önnek, Ő Peter Warburton ennek a vasút társaságnak az elnöke. Biztos ebben? Kérdezte alig hallhatóan.Igen, mert személyesen ismerem. A kalauz végig ment a vagonokon,majd úgy tíz perc múlva odament a sánta emberhez,és kivette táskájából hivatalos papírjait, és azt mondta: Warburton úr, itt a felmondásom! Peter Warburton a mellette levő üres helyre mutatott: Üljön le fiatal ember! Önt most figyelmeztetni szeretném,nagyon ostobán viselkedett. Ön nagyon rossz színben tünteti fel vállalatunkat.Én meg büntethetném önt,de nem teszem, Ehelyett arra kérem önt,hogy soha ne ítélje meg az embereket külsejük szerint,mert sokszor csalódni fog. A vállalatunk elvárja öntől hogy mindenkivel illedelmesen viselkedjen.Most pedig folytassa a munkáját.Köszönöm Uram válaszolta a kalauz. A történetet olvasva Jézus szavai jutottak eszembe:
Luk. 6,31-33. "És amint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek akik titeket szeretnek,mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat akik őket szeretik.És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jót tesznek,mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik." Viselkedésünk, és bánásmódunk a felebarátainkkal, az alkalmasságunkat mutatja,az elkészített mennyei otthonunkra. Gondoljunk erre a történetből okulva!