A BIBLIA TANÁCSA AZ AGGODALMAK ELLEN.
2 Korinthus 10:5. Lerontván okoskodásokat, és minden magaslatot, amely Isten ismerete [Isten iránti bizalmunk, a hitünk] ellen emeltetett, és FOGLYUL EJTVÉN MINDEN GONDOLATOT, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.
Az ördög arra törekszik, hogy mindig hozzon valamit az utunkba, amiért éppen aggódhatunk. Ha átlátjuk, hogy mire megy ki a gonosz játéka, jobban oda fogunk figyelni rá, hogy soha ne adjunk helyet a szívünkben az aggodalmaknak. Nagyon fontos, hogy tudjuk: ezeknek az aggodalmaknak már gondolati formában ellen kell állnunk. Nem szabad hagynunk, hogy a szívünkbe jussanak, és ott gyökeret verjenek. A bölcs mondás szerint: azt nem tilthatjuk meg a madaraknak, hogy átrepüljenek a házunk felett, de abba már igenis van beleszólásunk , hogy a házunk tetején fészket rakjanake. Ugyanez igaz az aggodalmakkal teljes gondolatokra is. Gondolatok jönnek és mennek, nekünk keresztényeknek azonban nem szabad időznünk azokon a gondolatokon, amik az ellenség szándékát sugallják. Ezeket a gondolatokat foglyul kell ejteni, és ki kell hajítani az elménkből.
A csaták szintere tehát az elménk lesz. Engedelmességre kell kényszeríteni minden okoskodást, minden magaslatot, minden gondolatot. A gondolat csak akkor maradhat meg a fejünkben, ha engedelmeskedik Krisztusnak, vagyis ha engedelmeskedik az Igének, különben távoznia kell. Ha ezt megtesszük, az ördög nem lesz képes a gondolatainkon keresztül kirabolni a hitünket. Az Ige erőteljesen fogalmaz ebben a dologban, nekünk pedig nagyon komolyan kell vennünk ezt a figyelmeztetést. Gondolatok ellen nem lehet gondolatokkal harcolni. Az ellenség gondolatait csak az Ige erejével lehet semmivé tenni és kivetni. Ezért olyan fontos, hogy az életünk minden vonatkozására nézve pontosan ismerjük Isten Igéjét.
Amikor arról szólunk, hogy nem engedjük magunkhoz a félelmek és aggodalmak gondolatvilágát, akkor értelemszerűen nem azt mondjuk: azzal, hogy nem gondolkodunk valamin, már meg is van oldva. Szó sincs róla. Az aggodalmaskodás gondolatait ki kell ugyan vetnünk a fejünkből, de ezzel még nincs vége. Meg kell tanulnunk a gondokat, problémákat, megoldatlan helyzeteket átadni annak, aki nemcsak hogy meg tudja, meg is akarja ezeket oldani.
Tegyük fel, hogy szorult anyagi helyzetbe kerültél. Tegyük fel továbbá, hogy a szeretteid között van valaki, aki szeretne segíteni neked, de nem tud, mert nem áll módjában. Másrészt vannak olyanok is az ismerőseid között, akik tudnának segíteni, de mégsem teszik. Egyik sem megoldás tehát a helyzetedre. Istennél azonban mindkettőt megtalálod: képes rá, hogy megtegye, és igen szeretne is segíteni neked. Tanuld meg odaadni neki a gondjaidat, mert Néki gondja van rád, akar is és tud is segíteni.
Kommentáld!