Miért válik az ember magányossá???
Példa.17,17. "Minden időben szeret az igaz barát,és testvérül születik a nyomorúság idejére."

Salamon király gondolatai nagyon hasznos tanácsot tartalmaznak. Hogyan lehetünk igazi barátok? És hogyan leljük örömünket mások megsegítésében. Ezen csodálatos tanács ellenére,korunk embere a magányoság végett vállik lelki beteggé. Hol a kiút ebböl a szerencsétlen helyzetböl?

Novo Tyihvini Dominikai lelkigondozónő a következő választ adta erre a kérdésre: Honnan ereda magányosság? Miért válik az ember magányossá? Mi az ami elválasztja őt felebarátaitol,és Istentöl?

A belső magányosság,egyik legfőbb oka,a mások elítélésének szokása.A magány és az ítélkezés,a lélek egymással rokon betegségei.Az ítélkező ember éljen bárhol,bármilyen körülmények között,mindig elégedetlen környzetével. Úgy véli,hogy felebarátaival szemben támasztott igényei igazságosak és vitathatatlanok. Ez természetesen téves vélekedés.A felebarátját az itélkezés szemüvegén szemlélő ember,mintegy görbe tükörben látja őt.Egyáltalán nem olyannak észleli mint a valóságban.Az itélkezés ilyen tükre,még az erényt is képes hiányosságként megláttatni.

Például egy városi autóbuszban,egy fiatal ember ül a széken és nem veszi észre a mellette álló idős asszonyt. Ezt látva állítsuk le magunkban a "természetes" felháborodást,úgymond "hová zűlött a mai fiatalság"és ha ülünk adjuk át inkább mi magunk a helyünket. Azonnal érezni fogjuk lelkünkben,a békét és az emberek iránti jóindulatot.Még az említett fiatalember iránt is. Hiszen az is lehet azért nem adta át helyét mert rosszul van,vagy olyan lelki állapotban van hogy semmit sem vesz észre maga körül. De ha egyszerüen neveletlen egyedül ő a hibás ebben.

Az ítélkezés elleni másik eszköz: Soha ne ellemezzük magunkban,még kevésbé tárgyaljuk ki felebarátunkat. Úgy tűnhet ez nagyon nehéz,sőt lehetetlen dolog. Miért válalunk ilyen terhet magunkra? Mit nyerhetünk általa? Gondoljuk végig hogy miröl beszélgetün legtöbbször családi kőrben,vagy barátainkkal? Hamarosan észrevesszük hogy beszélgetésünk tárgya,valamelyik felebarátunk. Ha valakiröl sokat beszélgetünk,akkor elkerülhetetlenül ítélkezni fogunk.Igy: Balázs István az kitűnő ember,de a fia az nem az apjára ütött! Néha teljesen értelmetlen okokbol jön létre bennünk ellenszenv. Valaki csunyán nézett reánk,közömbös tekintettel,s ettöl fogva kerülni fogom őt. El sem tudjuk képzelni,mennyire szerethetnénk egymást,ha nem tulajdonítanánk ekkora jelentőséget,a másik véletlen vagy indulatbol mondott szavainak vagy tekintetének. Egy barátom beszélte el a következőt: Köztem és szomszédom között ellenséges viszony jött létre,olyan volt mint valamilyen tüske,nem voltunk képesek egymás szemébe nézni. Egyszer egy hosszú téli estén a fiam az újszövetséget olvasta fel nekem,és amikor elolvasta a megváltó szavait Máté 5,44-et,"Szeressétek ellenségeiteket,áldjátok azokat akik titeket átkoznak,jót tegyetek azokkal akik gyűlölnek titeket,és imátkozzatok azokért akik üldöznek és kergetnek titeket." Rákiáltottam a gyermekre ELÉG! Egéssz éjjel nem tudtam aludni.Csak gondolkodtam gondolkodtam,hogyan is lehet betölteni Isten ezen parancsát? Egyszer keserű sírást hallottam a szomszéd házbol.Megtudtam hogy az adóhatóság elvitte szomszédom összes szarvasmarháját.Mint a villám úgy jött a gondolat, lám az Úr lehetőséget adott neked,hogy jót tegyél a szomszédoddal. Gyorsan a bíróságra futottam és kifizettem szomszédomnak összes adótartozását,aki a világon mindenkinél jobban gyűlölt engem,és visszavittem a szarvasmarháit. Amikor eztmegtudta,sokáig gondolkodva járkált a háza körül,s amikor besötétedett a nevemet kiáltotta. Odamentem a kerítéshez. Nem jött ki szó az ajkán,csak elsírta magát,és sírt sírt. Azóta nagyobb szeretetben élünk mint az édes testvérek.Tegyünk mi is így. Lehet hogy nem lessz módunk ilyen nemes módon megsegíteni ellenségünket,azonban kis dolgokban a rosszra jóval felelhetünk kedvesen. A mogorva tekintetre mosollyal válaszoljunk,a maró gúnyra,meleg szavakkal.Hamar megfogjuk látni,milyen gyorsan el illan magányosságunk, mert betöltöttük Isten szeretet törvényét felebarátaink iránt.