OTT LAKIK AZ ÚR..
EZÉKIEL. 48,35. ".....És a város neve ama naptól fogva: Ott lakik az Úr."
Isten ezen üzenetet fogságban levő népének küldte, Ezékiel prófétától, a reménység üzenete volt ez számukra. Ekkor a templomuk romokban hevert,de micsoda reménység tölthette be a szívüket ezen szavak hallatán,hogy Istenük olyan kegyelmes hogy a fogságból meg fognak szabadulni,és még templomukat is újjá építhetik.
Isten büntetése mindig kegyelemmel van társítva. Már Dávid idejében megígérte isten: (Zsolt.89.31-35.) "Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet,
és nem járnak az én végzéseim szerint,.....akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket,....de kegyelmemet nem vonom meg tőlük,és hűséges voltomban nem hazudom." Ilyen csodálatos Istenünk van! Már a Sinai hegynél kijelentette: Meg büntetem akár harmad vagy negyed íziglen a bűnt,de ezer íziglen irgalmas leszek azokhoz akik engem szeretnek.
Csodálatos,mikor egy közösség,vagy család, elmondhatja: "Itt lakik az Úr!"
Amikor az Úr jelenlétében élik mindennapi életüket,az Úr jelenlétében ünnepelnek,mint egykor amikor kijöttek a zsidók Egyiptomból, ezt a parancsot kapták Istentől: "Készítsenek nékem szent hajlékot,hogy ő közöttük lakozzam."(II.Móz.25,8.) Isten népével kívánt lakni, és bizonyítékát is adta jelenlétének,azzal hogy felhő és tűzoszlopban kísérte őket a pusztában. S mindaddig ott lakott velük amíg bűnbe és bálvány imádatba nem süllyedtek. 
Tanulság ez számunkra a XXI-ik században is,amikor sok ezer magát kereszténynek valló közösség állítja: "Itt van köztünk az Úr." Jézus maga adott választ arra,hogy milyen feltételek mellett lakhat ő együtt egy néppel vagy gyülekezettel: (Mát.7,21-23.) "Nem minden aki ezt mondja Uram,Uram megy be a mennyek országába. Hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd ama napon: Uram nem a te nevedben prófétáltunk é? Nem a te nevedben űztünk é ördögöket,és cselekedtünk sok hatalmas dolgot a te nevedben? Akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket.Távozzatok tőlem ti gonosztevők."
Kedves Barátaim Testvéreim, adjuk bizonyságát a mindennapi életünkkel, egymás iránti igaz szeretetünkkel, a családunkban,a gyülekezetünkben,a társadalmi életünkben,hogy valóban velünk lakik az Úr.