A HIT ISTEN AJÁNDÉKA

Az embernek az az „érzékszerve", amivel a lelki valóságot tudja felfogni. A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a látha­tók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhet­jük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a látha­tatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel (1Kor 2,9 kk; 2Kor 4,18; 2Kir 6,16-17 stb.). Az embernek ez az „érzékszerve" a bűnesetig hibátlanul működött. Amikor azonban Istentől elszakadt, sú­lyosan megsérült. Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje Istent, értse akaratát, újra kell kérnie Tőle ezt az ajándékot. Isten az embert beszédével, igéjével teremtette ere­detileg, így teremti ma is újjá. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által" (Róm 10,17). Aki így újra visszanyeri Istentől ezt az elveszített „érzékszervet", az ismét érzékeli Isten közelségét, szeretetét, érti gondolatait, szándékát, és annak a számára Isten és a lelki valóságok ugyanolyan rea­litás, mint a világnak az a része, amit többi érzék­szervünkkel tudunk megközelíteni. Mint ahogyan az illatokat csak a szaglásunkkal tudjuk felfogni, Istent csak a hittel. Hiába hallgató­zik valaki egy nyári estén a virágoskertben, a fülé­vel nem érzi az illatot. Viszont hiába szagolgat egy Bach-kantátát, azt hallani kell, csak úgy lesz való­ság. Ugyanígy hiába okos, művelt, jó szándékú valaki, nem értheti és ismerheti meg Istent, csak a hit által. Ez a felismerés szabadít meg a hit és tudás hamis szembeállításától. Mintha a hitnek a tudás vagy a tudomány lenne az ellentéte. A hit ellentéte a hitet­lenség, a tudásé pedig a tudatlanság vagy tudo­mánytalanság. De hit és tudás rokonok, hiszen mindkettő a valóság megismerésének egyik módja. Egyik a valóság egyik területét tudja megközelíteni, másik a másikat. A hitemmel tudom Istent, az ő lényét, gondolatait megismerni éppen úgy, mint ahogyan tanulással a valóság más területét. A hit­ből éppen úgy ismeret, megismerés, megértés követ­kezik, mint a tudományos kutatásból. Jézus kérdé­sére Péter így felel: „Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Jn 6,69). Tehát az az őskeresztyén hitvallás, amit itt idéz (te vagy a Krisztus), úgy született, hogy hitelt adtak Jézus szavának, s ez a hit egyre bizonyosabb, meg­alapozottabb ismeretté vált bennük. Pál élete végén így summázza tapasztalatait: „Tudom, kinek hit­tem" (2Tim 1,12). A Zsid 11,3-ban pedig így kerül egymás mellé a két fogalom: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem-láthatókból állt elő a látható". A hit a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsid 11,1). Itt a nem látható dolgok azt is jelentik, amiket Isten a múltban cselekedett érettünk és a remélt dolgok az ő ígéretei, amiket a jövőben fog beteljesíteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva léte­zik, hogy ő teremtette a világmindenséget... - nem voltunk ott, nem láttuk, de hiszünk az ő kijelentésé­nek. Azt, hogy Jézus Krisztust érettünk küldte el, hogy Jézus golgotai halálának nemcsak az akkori hatóság vele szembeni gyűlölete volt az oka, hanem az én bűnöm is, mert az tudatosan vállalt helyettes elégtétel volt mindnyájunk bűnéért - csak hittel tudom megérteni. Ugyanígy azt is, hogy amikor elhangzott a kereszten: Elvégeztetett - ez az én életem teljes megoldását is jelentette. S azt is, hogy Ő feltámadott, felment a mennybe, ott szüntelen könyörög értem, mégis velem van minden napon, s hallja, ha imádkozom hozzá... Hála legyen Istennek a hit ajándékáért!