Az egyik reggelen az afrikai őserdő mélyén, Lambaré- nében istentiszteletre gyűltek össze Albert Schweitzer munkatársai és fekete bőrű betegei. A „nagy fehér doktor”-, ahogy ápoltjai nevezték, szívesen tartotta a szabad ég alatt istentiszeleteit. „Ott az ég madarai is velünk énekeltek” – szokta mondani. Ezen a reggelen előbb egy Bach korált játszott hordozható harmóniumán. Mindenki megigézve hallgatta Bach legkiválóbb interpretátorának játékát. Betegei áhítattal himbálták magukat a zene hullámzó ütemére.
Majd egy ismerős éneket keresett ki az őserdő doktora, s a különös gyülekezet énekelni kezdett, együtt az ég madaraival: fehérek, feketék, német, francia, amerikai, izraeli, svájci, holland, angol orvosok és ápolók, a bennszülött ápoltak, s azok hozzátartozói.
Éneklés után Albert Schweitzer kezébe vette a Bibliát és felolvasta Afrika szívében Jézusnak a Galileai-hegyen elhangzott szavait: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”.
Ennek alapján hangzott el az a különös, őserdei igehirdetés, amelyet most szinte szóról szóra idézünk.
Eljöttetek – kezdte a doktor –, hogy meggyógyuljatok. De én most Jézusról beszélek nektek, hogy ha hazamentek, ki-ki a maga falujába, elmondhassátok: mi már ismerjük Jézus Krisztust. Eddig olyan volt a szívetek, mint egy szemetes falu, amelyben több gonosz törzsfőnök is uralkodik egyszerre.
Ezek a gonosz törzsfőnökök a ti gonosz gondolataitok a szívetek mélyén. Az egyik törzsfőnök azt parancsolja szívetekben: „Hazudjatok!” – és ti szemrebbenés nélkül hazudtok a parancsára. Azután a másik gonosz törzsfőnök veszi át a szót, és azt parancsolja nektek: „Legyetek módosak, módosabbak, mint a szomszéd kunyhó lakója! Ennek a legegyszerűbb módja, ha loptok!” És máris loptok. Majd egy harmadik törzsfőnök kezd beszélni a szívetekben, s azt parancsolja nektek: „Patvarkodjatok, verekedjetek!” – s máris egymásnak estek. No, van még néhány ilyen törzsfő- nök a szívetek szemetes falujában.
Egyet különösen jól ismerek, az szüntelen parancsolgat nektek, ezt lustaságnak hívják. Ti híven követitek a parancsát. De ne felejtsétek: a ti szívetek az a falu, ahol ezek a törzsfőnökök parancsolgatnak.
Most kérdezek valamit és feleljetek! Boldog lehet-e az a falu (ország), amelynek gonosz törzsfőnöke van? Lá- tom, azt bólogatjátok, hogy nem lehet.
És lehet-e szívetek boldog, ha nem is egy, hanem több gonosz törzsfőnök parancsolgat benne? Az a szív, amely boldog, olyan békés és csöndes, mint a tó, amikor ragyog felette a nap és az ég kékje tükröződik benne. A boldogtalan szív pedig olyan, mint az Ogawe folyó, amikor a tornádó közeledik.
Most megkérdezem: Boldog-e a szí- vetek? Ha egyenként hozzátok lépnék, és mindenkit külön-külön megkérdeznék, s őszintén felelnétek, tudom, azt mondanátok: Nem, doktor, ha a szí- vembe nézek, akkor csak azt mondhatom, nincs benne béke és nem boldog a szívem. Én pedig azt válaszolnám: Akármilyen színű is valakinek a bőre, boldogságot és békességet szeretne a szívében érezni, ebben biztos vagyok.
Ez azonban csak egyféleképpen lehetséges. Új főnököt kell beengedni a szí- vetekbe. És akit én ajánlok: az Jézus Krisztus. Máris ott van a szívetek előtt.
Ha kéritek, hogy lépjen be – belép. S ha beengeditek, a gonosz törzsfőnökök kisompolyognak onnan, mert nem mernek egy helyen lenni Jézussal, mert Jé- zus erősebb náluk. Szennyes, vaksi szí- vünket csak Jézus tisztítja meg egészen.
Ha pedig Jézus lesz a szívetek Ura, akkor abban a jó Isten fog parancsolni. Mert ahová Jézus lép be, oda a jó Isten lép be. És akinek a szívében a jó Isten van, az boldog ember. Nos, azt taná- csolom, kérjétek meg imádságban Jézus Krisztust, vegye át az uralmat szívetekben, hogy megtisztuljon és boldogok legyetek, ne csak egészségesek.
Kommentáld!