Isten szeretetében, ajándékaiban ,naponta részesülünk. Szinte lépten nyomon találkozunk olyan áldásokkal,melyet figyelembe kellene vennünk, s érte dicsőíteni Alkotónkat, aki ennyire szeret bennünket. A Biblia a madarakhoz küld bennünket, mert az ő ösztönös dicséretük csodálatos.
Ésaiás 8,7."Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben,és a gerlice a fecske és a darú is megtartják hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét." Másszóval nem figyeltek fel azokra az áldásokra melyet egyedül töle nyertek. S ez hálátlanság.
Jézus azt mondotta főpai imájában /Ján.17,4./ "Én dicsőítettelek e földön, és elvégeztem a munkát melyet reám bíztál hogy végezzem azt." Meg kell kérdezni önmagunktól, miért is adott Isten nekem életet? Vajon reám is bízott valamit Isten amit e rövid földi lét 70-80 éveiben el kellene végeznem? /Ef.2,10./ "Mert az ő alkotása vagyunk,teremtetvén általa a Jézus Krisztusban jócselekedetekre, amelyet előre elkészített az Isten hogy azokban járjunk." Micsoda öröm és dicsőítés hagyhatja el ajkunkat ha felismerjük ezeket az Isten adta lehetőséget. Dávid király amikor sulyos bűnt követett el, s megismerte úgy Istent mint bűnbocsátó Istent,ezt kiáltotta: "Hogy harsogja nyelvem a te dicséretedet." /Zsolt 51, 16./ 
Adjunk hálát drága Jézusunknak,hogy válalta értünk,értem a kereszthalált. Naponta ne feledkezz meg dicsőíteni őt, s mondjuk el Pál apostollal együtt e dicsőítést: /II.Kor. 9 15./ "Az Istennek pedig legyen hála,az ő kimondhatatlan ajándékáért!" Ne hagyjuk barátaim hogy a madarak megelőzzenek a dicsőítésben!