Wass Albertnek

Égbe küldött szép üzenet.

Van aki teremt.....

Van aki teremt amikor kit hív megérkezik. 
S mire megérkezik, a teremtője elszelelt.
S ki itt maradt, az mélységes Űrre lelt.
Mert hiányzik az aki teremtve megérkezésre
könnyéibe temetve készítette neki elő a pólyát.
S olyan is van aki dalba írta, és olyan is ki
reményeivel öltöztette fel.
S olyan is aki félte, de remélte,
s olyan is aki megérdemelte.
A legtöbb azonban még mindig kételkedi.

Szabó Lőrinc: Tavasz

Című versére

Van aki csak.........

Van aki csak sír egyfolytában, aztán össze vissza beszél. 
S van aki nem beszél, és nem sír. Aztán sírva beszél.

Amikor az élet , élet lesz a Földön és többé nem lelki nyomorúság.
Amikor a könnyed már csak öröm könny lesz.
Majd Akkor öröm lesz élni a Földön.
Akkor a Nap nem fog égetni csak simogatni, 
és az eső nem fog verni, csak mosdatni.
Akkor kimegyünk majd újra mezítláb a 
a langyos tócsákban kergetni az ebihalakat.

HJ : A Jégeső Könnyei

Című versére

Való igaz.....

Való igaz.
Ég alatt, s a Föld felett,
Csapongva" ingó "égi képzelet jeget idézhet ha nincs benne szív.
S esőben olvaszt Földi kínt.
De a könny nem csak bánatból ered, hisz kacagva könnyeznek az Égi szemek, amikor látják hogy mennyire félik, pedig szerelme Értetek nyílik
Földi Örökséggé Égi gyermekek! 

Mondd hogyan szeresselek?

Mondd hogyan szeresselek?

Varázsolok Neked Égszínkék Eget.

Vakítóan kéket mint a szemed!

Vakítóan Szépet mint a Szíved.

S amikor abba bele nézek.

Szerelmet  izzik – e földi lélek.

S Égbe száll tőle az Igézet.

Nézd az Égre teregettem lepedőt.

Azt a Bárány foltost.

S múlatom az időt...... nélküled.:(

Pedig hogy Szeretlek!!!!!

Jobban mint az a Bárány Felleg ....

mit Neked teregettem fecsegni

hogy  hiányzol ......

S kerítek neked egy kis Jövőt a mából

Hogy holnapra megéledjünk

Boldogító dalokat keresni.:)  

HJJJJJJJJJJJJJJ-nak

Hiába

Című versére.

Válasz

Félek, ha megérintenélek , Földre csókolna az égi lélek.
De ő már nem bír el több szabadot, ki földi kívánságból
Lelket arat ott. 
Félek ha megérintenélek, ma talán lebegnék,
s holnap Földre égek,mint annyiszor tettem értetek,
kiket szerettem, s szerettetek. 
Annyiszor haltam, s még mindig halok,
hogy már nem kockáztathatom mit Istentől kapok.
Hogy még vagyok értetek, vagyok,
S ha Isten kérné,értetek halok.

Válasz: Szilágyi Domokos : Mérleg versére.

Igaz!
Ennyi elég.
Az Isteni Mérleg súlyoz.
Aki alkot annak ujja ne legyen átok, sem kárhozat súlya.
Mert amit másnak idéz vele, 
azzá válik a maga kenyere. 
Aki író, az ne legyen hamis.
Amit oszt az mindig, és csakis olyan legyen mint amit magának szánna,
hogy ne sérüljön meg tőle szeretete ága.
Amit nem értesz az attól még igaz.
A tanítás azért kell hogy ne kelljen élned azt mi élhetetlen.
S amikor ezt már be látod,
akkor szépíted élhetőbbé a Világot.

HJ-nek

Köszönöm hogy megértettél.
Köszönöm hogy melengettél.
Megköszönöm!... szíved mélyén
hűségeddel ölelgettél. 
Köszönöm hogy szavad szeret
Minden hangod szívüzenet.
Nem bánt, nem hív,mégis velem...
Betakargat a szerelem,
Mint a bűvös veszedelem. 

HJ-nek

Vágy szerenád!

"Virágodat a blúzomra tűzöm.
Sóhajoddal a gondom elűzöm,
Felhő volt vágyam, s eső lett ágyam.
Hangom a szellő,a messze tekergő
Értetek halkul erős szelekből
Tartom a gyeplőt égi kezekből. 

Volt amikor a szememmel éltem 
s hanggal doboltam,
s testben reméltem.
Ma már e szemmel befelé látok felsejleni
egy Égi Világot, s Földre nem égek de benned remélek
felizzítani Égi remények táplálnom veletek Földi "tüzet"."

Szeretettel!

Váci Mihály:
Valami nincs sehol

Című versére

Az Istent mindig csak a szíveddel látod.
Ott csügg ajkadon.
Néz. 
Ölelve varázsol. 
Szemernyi szemelvényeit az életének.
Az Embert, kinek szépséges szíve belőle termett
igézőt.
Mert megigéz a szó, melyben látod magad.
Felismered a szavak között a pillanat Téged termett 
Boldog valósággá, s nem ereszt.
Ami felébreszt s ölelve tart tovább...... ízlelve a szavak édes mámorát,
ott születsz élővé.

Váci Mihály:

Mert egyedül...

Című versére.

Igaz! S ki magányos,
minden egyes kezet ,
egy azon kéznek érez.....
És a felleget csak úgy becézi:
Jövőm háza.
És az Istenét, így:
Szerelmesem.
S midőn társra lel,
kezet csókol szerelmesének, 
és azt mondja:
Köszönöm Atyám,
hogy nekem adtad,
akire mindig is vágytam.
S a fellegnek így köszön!
Üdvözöllek,
még nem sietős.....
De addig,
a magányos könnyétől lesz dúsabb, és
mindig beborulósabb
a jövő háza.