Minden Dal az Életet ünnepli.

Minden Dal az Életet ünnepli.
Azt a Gyönyörű Földön elérhető
Testben megélhető szépséget,
Amit csak itt tud gyakorolni.
S mégis mindenki, 
Csak a Lelkét megszólaltatva tudja azt
Kifejezni.
Mindenütt megjelenik a Bárka,
Mely a lelkedet menti egy Új Világba,
Mely Örömről tanúskodik.
S a lélek szárnyak is mind Élnek,
s körbe ölelik Vele 
a Mindenséget.
S mutatják 
Uram.
Mind Itt Vagyunk.

Mindig, mindenben ugyan az.

Mindig , mindenben ugyan az.
Az a csendesen fekvő,
A Föld.
S hantjain térdeplő szerelmed ,
mi Hazádé.
S ha százszor úgy gyötörne, hogy végül éhen vessz.
Akkor is.
Legfeljebb lehull az utolsó csillag is,
hogy téged takarjon,
s amikor távozik,
Te vele távozol.
De visszük magunkkal midazok emlékét,
kik egy velünk.
S ki csak csorbult íjjal célzott,
vagy íját kezébe sohse vette hogy ébressze jövőnk.
Az mind lebukik,
s csendes éjbe ring
múlatva mind,
minek múlnia kell.

Csak mit lát a szívetek.

Csak mit lát a szívetek.
Mit annyian annyiszor énekeltünk már meg.
S mit a századok elénk söpörtek
Gondnak , szenvedősnek, izzasztónak,
s elhamvasztónak.
Csak abból lehet újat teremteni, 
mi elmúlásra megérett.
Csak az viheti tovább az Emberiséget
mit az Ember meglát, hogy már élhetetlen.
Így ma a lelked az első. És holnap is,
hogy a csillagokat ne követelményekben mérd,
csak is abban mi lelkedé.
Ugyan kit szolgál fillérekből élve, ki csillagokat rak
építményekre, s a végén mégsem tudja azokat eladni.

Asszonyod szeretni.........

Asszonyod szeretni áldás.
S ha még nem az,
Fogd kézen.
Mondd!
Én vagyok az, ki az életedet készül
bearanyozni.
De ha van már asszonyod , ne epekedj másért.
S hagyd frigyre lépni magányát...
ha neki magad oda nem adhatod.

Úttalan utakon keressük ki csak miénk,
s mikor megtaláltuk, 
a holnapokért már nem rebegünk imát.
Mond kedves...........
Miért????????

A legédesebbek.....

A legédesebbek azok.
Kik lélek szárnyuk húrjait 
hangszereik íjain feszítik.
Mert patakot a Föld színére 
Isten szeméből így fakasztanak.
S a dallamuk mi hangok muzsikáján
táncra kér, ébreszti a Föld ölére
a menny hírnökeként érkező 
apró szárnyasokat.
Pajzán fecskét, rigó gyereket.
Pintyet , ölyvet, pajkos verebet.
S közte tarka lepke próbálja reptét,
s egy kakukk is jelzi már megérkezését.
És szellő ringatja az ág hegyére.

Zelk Zoltán versére

Minden pillanatban,
csak Téged látlak!
Apró kezed nekem a mennyország.
Ha le kellene mondanom rólad,
abba bizony bele halnék. 
Nem helyes, de így is halok.....

Világnak teremtek 

Magból, magot!
Küzdeni, szeretni,
Szerelmet ölelni olyan vággyal,
és reménnyel, ahogyan 
valaha remélt az Isten,
Mikor teremtett Benneteket!
S nem lemondani soha!
S ha szám néha véresre harapva
Ugyan mit számít?
Belefér!
Csak szeretni mindig, 
akkor is amikor egyszer már nem jövök vissza....

Vers a láthatatlan kedveshez.

Töprengek...
Mikor szelíd szavát olvasom
Szivárvány gyűlik 
Forgó gondolataim köré,
Olyan lesz tőle 
mi abból megterem,
mint a tűzijáték.
Szétpermetezi zsigereimbe
a vágyat utána.
S szikrázó sokszínű csillag 
mámorába temeti reményeim.
Kell - e ennél éltetőbb?

Mindent elértél......

Mindent elértél
ha kedvesed ringatod.
Ha Ő Neked a Napod, Holdad, és a csillagod.
Ha a szuszogása melletted marad,
S bearanyozza az Éjszakáidat.
Ha arca az ölelésedtől piros,
Reggel a pírját még mindig láthatod,
mert az élettől zajlik szerelmes vére,
s a Te szerelmed az mi megigézte
Életté csókolni a hétköznapot !!!!

Miklósa Erika : Végül

Című versére

Már megérkezett a szó.
Egymás kezébe simítható
hogy jobb legyen.
Aki alkot, mindenki teremt.
Családnak fészket.
Szerelemnek ágyat.
Szívnek vágyat.
Madárnak ágat.
Teremtőnek Hazát.
Gyermeknek Iskolát.
Játéknak teret.
Földnek Eget.
Folyóknak eret.
Tengerbe Életet!
Szivárványhoz színeket.
Szülőknek gyermeket.
Szerelmeseknek
Boldog Életet!

Hol káprázat nincs....

Hol káprázat nincs.
hol a fények, magukért beszélnek szépet.
Hol a csók valóban gyöngy.
Hol a lélekben nincs közöny
s nem hagyná hogy bárkiben az legyen.
Hol a szerelem mámora nem fullaszt, 
de repít.
s hol a vágy benne partot int, hogy megpihenj.
Ott vagyok.
S hogy reméljem még a két karod,
mindig vissza térek
hogy soha el ne akard feledni
milyen varázslatos,
Igazán szeretni.