Nem halkulhat el......

Nem halkulhat el , mi idő,
s az időben az Örökké létező .
A hatalom, mi szeretetéből burjánzó tavasz.
Hogy ne gaz legyen mi mezőinket lepi,
de életet teremtő szerelmes szüzei
adjanak Embernek jövőt.
Az legyen benne mérték adó, ki megmutatja
hogy műveld.... s ne sirató éneket hallgass
de buzdítót. 
Mert ki megveti gyökereit, az más országok
elejtett "dalait" csipegeti utópisztikus jövőkép felé. 
Nincs ilyen. Élet van, vagy halál, s az élet mindig
munkával jár, ha adnak neki.

Üzenet a Gyermekeknek!

Te légy Napom, melengessél,
Föld keblére Te leheljél harmatot! 
Te légy Holdam, Világítsál!
Csillagok közt így mutasd meg
ki vagyok.
Te légy fámnak törzse, ága,
Te légy minden sóhajtása. 
Dús koronával üzenjél,
fészket adjál, lombbal védjél.
Te légy füvem, Te légy borjam.
Te legyél ki  visszhangommal
visszaüzen, hogy szeret. 
Te legyél fényem, s árnyékom,
Te légy minden Imádságom!
Mert Te vagy a szívem tüze,
szerelmemben lánggal űzve. 
De Te légy az Ér, s a Patak, 
hogy szememmel meglássalak 
mikor úgy szaladsz előlem, 
mint ha szíved soh'se izzott volna tűzben!

Csukás István versére:

Látom ajkadat....

Látom ajkadat,
Mikor halvány mosolyod 
mélyéből fakadt Ős- tudatod,
megbocsátón, 
ifjúi tűzzel, mélység lángjaiból 
felparázslik! 
S bár szerelmét becsüli Öröknek,
mégis legyőzné őt kételkedéssel.
Halovány márvány vállait,
holdnak peremére fektetné
jég-kéknek.....
mégsem tűrve meg,
hogy mások sebezzék. 
Lágy hajlatain megpihenve,
még feljebb repítené... 
s árnyékát követve 
csendes könnyével felmelegítve, 
bánata dalában elidőzne.....

Csoóri Sándor versére:

Te magad!!!!

Te magad sződd azt az Eget,
mely fejed felől nem kophat el soha,
Ha azt mi ma Tiéd még,
nem értékeled.
Csak fuss körbe körbe
S nézd hová érsz,
Ha nem hívod örökbe ki Neked adta.
S csak szabályozzátok szegényt,
míg le nem szakad.
S ki hordozója
ne kérdezzétek már semmiről.
Hagyjátok szépen csendben
elégni.

Válasz 

Amikor a csend...

Amikor a csend csak halva zeng.
Amikor a szó is csak kiszáradó.
Amikor Isten már csak csitítva jó,
Mikor elűzött madaratok többé be nem fogható
Mikor a könnyetek már semmin nem segít.
Mikor ajkunkról mohón nyaljuk a Földi kínt.
Mikor sebzetté pofozott már az Isten arca
Akkor hívjuk csak maradni végső harcra? 
Miért csak kíváncsi a szeretetlen Elme
hogy vendégül akkor hív 
amikor a jellem benne már csak Őr ebbé lett kinevelve.

HJ.-nek

Minden nap.....

Minden nap mely felém hasít ki belőled
egy oly édes végtelenbe illatozó szirmot,
melyet csak Te tudsz nekem küldeni,
olyan csodája életemnek, mint felkelő Napom.
Mint pulzáló csillagaim.
Mint a madarak dala mikor sírniuk kellene de énekelnek.
S nem zárom de nyitom szemetek!
Bennetek a saját életem ünnepel.
A szívek szíve. A mindeneket nyitó szerelem gyümölcse.
A szó varázsa, mely bele simulva az éjszakákba 
formálja Jövőnket.

Csak így......

Csak így......
Zenéddel hívj közelre.
mert Vérzik ma is az Isten Teste.
Véréből sírva Teremt Jövőt
Még egyszer, Utoljára........ s Újra.
hazám szívére borulva......
....csak így, dalba költve,
így szép a Teremtésmű Örökbe.
Kerek, és halálosan Gyönyörű...
és aki írta, és aki éli 
az mind tudja,és mind Reméli....
....miért indult Isten Vágya Újra
a Harmóniát Érinteni.
Dalolj szép Madaram,
amíg csak élünk,
Mi Mindannyian Újra remélünk,
hogy egyszer Végre mind Haza Érünk......

Csak amíg szeretni tudok.

Csak amíg szeretni tudok,

csak addig érinthesse ajkam ajkatok.

Csak míg a Mennyek s Földnek násza,

Varázsol Csillagot  Világfa Palástjára.....

Csak addig maradhatok!

Csak míg örömtől reszketeg ajkatok.

Csak addig tartson a nászotok,

Mert abból születik meg Új csillagotok!

Így a szerelem a csodafa maga.

Belőle terem Milliárd csillaga

a Jövő Nemzedék!

Az Élet teremti a szerelmet,

S a szerelem benne  Maga az Élet!

S Mi fent Igaz, az lent is az,

Csak szerelmesen szerető

vár vigaszt, mikor

a Végtelen rejti azt.

Csabai Lajosnak

Ma úgy ébredtem

Ma úgy ébredtem, 
Isten ujja ,
koszorút csókolt a homlokomra.
A Te kezed volt, mi fonta,
fájó emlékeim helyére simította.
Kezedből az élet őre,
tolladból hűséged vize 
öntözte bús Földemet!
Ó be vágytam rég szeretni.
Igaz, hűségese lenni.... 
csak egyetlen igaz Ember viszonozta volna...
De az Isten látta sír volt, mi szerelmet ígért,
s kín volt az hogy csak kíváncsi bölcsek
kísérték folyton a" megszületni készülőt".

Buda Ferencnek

Ki Békében

Ki békésen várja Istene honát,
az sokkal több kínt bír elhordani,
mint bárki más.
Ki nem lázad szitkozódva sorsa ellen,
ott lakozik Békés csendben az Isten.
Ahol nem bántja meg belső erő,
csakis kívülről érkezik a Kő!
Ott az Isten.
De Isten hallgatva lát és sóhajt!
Nem ismeri fel Ember -e néma sóhajt.
Azt mondják rá, ez biztos beteg.
Pedig az Egészséges ember
nem tör zúz, de várja csendben,
hogy szép lassan "felnőjön" benne az Ember
hasonlatossá.