Én is dúdolok....

Én is dúdolok.....Nektek....
arról ahogy apám, s anyám könnyiket elrejtve
vágyakoztak a "vélt" ismeretlenre.
S mikor szerettem szívből ,
cinkosan összemosolyogtak vállam felett.
"Szerelmes a lányunk."
s amit akkor nem értettem ,
most már tudom.....
Világot rengető, az a " hatalom"
mely szerelem féltésből indít 
Hazát Áldani. 
Az örök álmodók féltése mindig Igazi,
s kaput nyit , mely a Végtelen Birodalmába invitál...
....mert nem a tisztaságod az mivel hitedről tanúskodol..

Életem nem játszom.....

Életem nem játszom.
Csended, dallal áldom.
Mélység fakaszt rügyet
Halkuló Világon!
Ha mélység megszűnne
Nászdal sem csendülne.
Menyegzőnek papja 
abban megőszülne. 
Szerelem virága bimbójába fagyva
Szerelem gyümölcsé vakon nem foganna. 

Pillanat varázsa ha nem szülne Napot
Szirmoknak Ölében bibén a Harmatot
Ki becézné csókká? 
Ha gondolat porzója magasba nem szállna,
Saját bibéjét porozni hogy találna nászra?

Schvalm Rózsának

Egyszer majd.......

Egyszer majd hozzád betérek.
Szívemmel szívedhez érek.
Átkarollak,úgy ölellek mint mikor anyjától gyermek kér 
szomját oltani "keblet".

Mivel Ige kútforrásod
Igétől a szíved áldott.
Nem féltelek!
Áldott gyermek
Őrzője vagy szeretetnek!
Istent fakasszon a szavad
Magyar szívvel Hazát ragassz
szíveinkhez!
De több legyen annál!
Élet!
Életre lehelni Népet!
Szíveddel menteni Földet,
hívlak írni jövő képet!

Minden elmúlik egyszer.....

Minden elmúlik egyszer,

mert nem születhet földre úgy az ember, hogy ne lenne

összemorzsolható.

S kivel nem tesz mást az élete,

mint kövek közé préselve morzsolja egyre........

az lisztté válik.

S a lisztnek nem természete már a vágyakozás.

De életet úgy oszt, hogy vissza nem kéri.

Kéjbe nem űzi, s már többé nem reméli

az Ifjúság szerelmes madarát.

De ha nem lenne így , a Földnek mi maradna?

Vágyaiban tobzódó cseppnyi magja be soh'sem érne.

A szeretetlenség az ami olyan......

A szeretetlenség az ami olyan mint a vipera.
Agyon mar, s várja hogy haljon záloga.
De az Isten nem engedi. 
A viperáknak mindnek a fogát veszi,
s ha siklóvá szelídült, elengedi.

Mindenki szépen nézzen magába,
S szeresse az Istent a büszke,
s a gyáva!

Mert ki hajdan a vérét vette,
mind kezét mossa, s a véres keresztben
nem látja , ma is ugyan azt vétkezi. 

Nincs olyan hogy bűnös nép, vagy ember,
Ha csak nem vér árán ring a tenger.
De ki fel sem ismeri azt akit szeretne,
vagy felismerte de kínjába temette,
az mit érdemel?

Akit nem örökít meg vakuval senki

Akit nem örökít meg vakuval senki.
Akit nem lehet szavakba írni.
Aki olyan mint az a kávé folt a szádon,
mit nem csókolhat le földi mámor,
mert nem vágyik utána senki....
csak sóváran remél vele célba érni......... 
Ki semmit sem ígér, de mindent Neked ad
megláttatva veled hogy Tőle ki vagy.......
s életedre lehelt csókja úgy üdít hogy
karodat érte felemelni bírd, s elsuttogjad
Hazádért a Miatyánkot.

HJ-nek

Mint mikor......

Mint mikor a reggeli harmatos fűszálon inni adsz a szomjazó madárnak
Úgy adsz inni vágyad parazsából életet a haldokló hazáknak.
Mint mikor az első sugara a napnak szárnyat bontva mezőt ébreszt benne. 
Simogató szelíd szerelemmel indulsz csókot lopni szomjazó szívekre.

Mint mikor vad lova istrángját szakítva lobbantja lovasát csillaggá az Égre. 
Úgy lobbants el minket szerelmes szavadból vissza vágyni újra társas ölelésbe.

HJ-nek

Nehéz annak útra kelni,
ki még mindig szíve darabjait szedi,
s rakosgatja össze.
De ha egyszer végre összerakta
soha nem tér oda vissza
ahol a  szívét hagyták darabokra hullani. 
S ha majd útra kelne, szél vigye messzire.
Addig meg ne álljon, míg Hazája keblére
újra nem öleli.
Mert bizony igaz, hogy nincs "ereklye" benne.
Nem óvta, nem félte, s nem is szerette,
az aki soha nem is hitt Ő benne.
De kinek sajátja, azt mindet megáldja.
Örömre, szívvel , életre neveli!

Édes Hazám...

Édes Hazám Te nevezz meg.

Szerelemes  Ős. Régi jelmez.

Halhatatlan bűvös sóhaj

fullaszt szólni .

Magyar szó vall.

Könnyes hangján

Könnyes ere a hűsége.

Isten vele.

Nem sajnálja, nem kíméli

Istenéért magyar szóval, magyar ágon

Hűen éli a szerelmes Istenért.  J

HJ-nek

Ha egyszer azt mondanád..

Ha egyszer azt mondanád
lefestesz, 
testetlenre fessél.
Olyan legyek, mint a láthatatlan színekkel festett
festmény.
Olyan legyek, ha rám nézel,
csak Te láss.
Fessed abba a képbe bele
az összes álmodást,
mit csak Nekem ígérsz.
De ha mást nem tudsz festeni
csak azt mi nem lehet Tiéd,
akkor fesd csak mindig
a szívedet, mint most teszed,
S látni foglak!
Örülök Neked!:)