Szerettél...........

Szerettél Úgy ahogy az Isten.
Teremtőn, s vakon!
Szent szerelemmel fürösztötted 
azt ki Méltó nem volt soha rá,
s megváltottad magadnak,
hogy ölelhesd öröknek,
az örökkévalóságban.
S míg így szeretsz,
milliom lelket mentesz át
az Égi vizeknek, hogy Éljenek!
S míg imára kulcsolódó kézzel,
s szájjal Férfit ölelsz
addig a Harmónia 
Földre szépül!
Mert egy Testté, s egy Lélekké forr
akkor és ott a megmentő a megmentettel!

Józsefemnek.

Keringő:)

A kedves keze olyan mint a satu.
Megszorongat,
S perdülhetsz száz felé.
S bár képzelet hozza csak íj közelre,
Mégis olyan már, mint egy vőlegény.
S ha nyújtanád kezed,
s arcod mosolya felragyogna,
Már a Vőlegénynek lenne illanó a csókja,
S hét határon által zengene
hogy gyere kedves 
fussunk száz fele.....:):):)
Száz forintnak ötven a fele.......

Lélekkötés

Ahol van öl, ott van gyermek.
S ahol szép szón megteremhet
mi meghozza levelét,
Ott az Isten így tanít.
Fűben ,fában édes vágy van.
Mosolygása Napsugárnak
bennük zölden ünnepel,
S ha Te gally vagy leveleid
üzenete Isten szívében pihen!

Legyen......

Legyen ahogy Atyám szólná:

Legyen Ennek a Szent Népnek 
Végre Boldog Üdvössége!
Legyen Gabona Bőséggel,
Legyen Munka , Békességgel!
Legyen Jószág, Legyen Tere,
Legyen Annak is Kenyere!
Legyen Teje, Legyen Húsa
Isten áldását így ossza!
Legyen a mezőre Géped,
learatnod a Bőséget,
S adni abból kegyelemmel
mert ki szeret azzal érlel,
nem a híg követelménnyel.
De kívánok, Esőt, Napot,
Csóknak mindig friss Harmatot!
Vigasságnak aki szeret Magyar Népnek
Nép éneket!

Láttam....

Láttam teremtő csodáidat.

A csíkos szempillás halat.

A keringőző násztáncot lejtő

Pöttyöset, s a foltosat.

Az ezer színű tarkát.

A kopoltyúsat és a tüdővel balgát.

Lélegzőt,  levegőt járót...

Össze úszott birodalmakat.

Láttam a lebegőket, és

A vízbe vissza nem térőket.

És a vízbe foglyokat......

S láttam mikor a láthatatlan

Már nem rajzolta meg a határokat,

S híddá vált maga a levegő...

Benne úsztak a vízbe nem zárható halak.

Látom......

Látom ahogy karján feszül az íj.
Elméje nyilán repítve ír az
Istenér.
Hangja mélyen húsomba talál 
vágyán halk szava kiabál. 
Él már az Isten.
Figyeljetek.
Szeme már lát és füle is hallja.
Kiben Emel kardot Isteni harcra
szeretetet.
Senki sem látja aki nem akarja,
S mindenki látja 
kinek szív hangja 
ugyan az!
Isten csendesen gyűjti a népét.
Ölelve szorosan bennük a Békét!
S mélyen fájón
minden csókra.
Csókot lehel a
Vele álmodóra!

Köszönöm....

Köszönöm, hogy a reggelnek
velem örülsz.
Köszönöm, hogy szíveddel
szívemre penderülsz,
s ott megpihensz.
S amikor a csókot rálehelted,
s azt súgtad Jó Reggelt,
egy hozzád simulóval
megáldom hűségedet...
S indulva utadra dolgod felől,
szívedbe csitítva mutatod nekem
merre viszed magaddal
áldásomat.

Könnye valódi.....

Könnye valódi legördül. 
Mélysége tavába rejti. 
Halkuló Világfa gyökerét
mosná ki lassan tövestül.
Vád szava könnyel emészti.
Elméből hang tőr fakasztja. 
Mi Életből sarjad, mind kinyílik, 
Mélység tava itatja. 
Ember nem sértheti gúnnyal.
Félelem sem gyűri le hanggal.
Csak kinek nincs hite jobbra,
Dob követ harsány haraggal.

Az Isteni Szerelem Éber.
Csók üzenet a Vitézebb.
Két puha ölelés mentén.
Sarjad az élhetőbb élet.

Mi, itt kik járunk.....

Mi, itt kik járunk , 
s unva vagy untalan zengjük
tollaink percegéséből kihullajtva a következőt.....
Az Igazat, s majd a még Igazabbat,
Kik azzal a percegéssel a tollukban szolgáljuk a halhatatlan
teremtő Igézetét.....
a Szépségnek, és a Jónak Forrását,
Az Életből soha ki nem hullhatónak javára 
ki bennünket nevel,
hogy örökül tudjuk örökbe venni végre a Földnek
az Ő Teremtőjét,
Hogy segítse szerelmes szeretetéből ölelni az Ő Földjét
általunk!.........

Még szeretném......

Még szeretném én is Újra látni,
ahogy a mélykékkel átellenben
a türkiz sétál a fellegekben,
s az Ibolya és a Nárcisz......
és megannyi kékje a kéknek
mind helyet kér, s mint színházban
a kilátó, vagy zsője úgy ülnek egymásba
egymás ölébe.
S mint figyelmes hallgatóság,
szemünk csügg rajta, s szépséges látványát 
hálánk itatja.
S a bornak való is már mind begyűjtve ,
S termése mezőnek magtárban időzve,
Megérinti szívünk e szép áldomás.