Megígértem

Megígértem.

Állom szavam!

Szeretet ölem széles,

Karom erős,

Begyűjtöm mind, ki jönni akar..

Hangom legyen olyan lágy, csendes, s oly lepke könnyű,

Hogy szárnyra kapja a hangom a szellő,

S orgonája körbe fújja , a világot vele

Olyan legyen az mint Isten lehelete

Mint Maga a Teremtő Harmónia!

S az legyen bele írva ebbe a dalba,

Az Örökké zengő így akarja 

Ma , s holnap is szerelmet üzen.....

Még mielőtt.........

Még mielőtt indultam volna,
Már világokon áthajolva érkezett meg hozzám.
Még nem értettem szavát , csak a lélek szerenád hangját
dúdoltam vissza.
Mint csipke fátylon át szűrődő oltalom
úgy nőtt szívemre mi hatalom.....
hogy szívetek üzenetét rejtve tudhatom 
s magamba zártam. 
Az az édes szerenád bőröm alá kúszva
írta át a múló idők hangulatát,
s beszédes ölelése szavakká érve 
mind vissza cseng ma.
Ki szívével tanít, annak hangja
vissza tér az Égi tavakba fürdetni
Földi szerelmesét.

Már nem kutatom.....

Már nem kutatom rég kitől veszitek kölcsön a szót.

Hisz velük  azonosul aki a lelketek.

Mikor saját tollatok kevés

elbeszélni mit nekem üzenni szerettetek.....

Magam  sem tudom megnevezni  mind, kik  tolla nyomát

követtem napjaimban.....

és nem  őrzök neveket ott hol a rejtett szív hang 

betölti mi pillanatnyi óhaj.

Az Ember abból ismerszik fel, kit magából

a Földre megformázni képes.

S ha tudom is ki tollából eredt,

Csak az számít akkor mit is Érzett.

Fele sem igaz..... vagy a fele.:):):):D

Már nem hajlok többé senkihez örökbe....
Csak oda simulok a szerelmes rögökre.....
melyek keblén széles mező 
hogy élővé legyen mi élhető,
mert bíz művészet azzá tenni azt.....
Vállukon szárnyuk ... Világon ...... fátyluk, 
Álmuk, hogy felébredhessenek... 
Életük csendje üzen benne.....
Ma is...Holnap is ugyan azt Üzenve ....
Szeressetek

Majd amikor.....

Majd amikor már minden Virágot

Újra ismerni fogok,

S amikor a Virágoknak Új nevet is adok,

S amikor minden fáról levelet küld a szél,

S minden levél ugyan arról a szívről beszél.

S amikor a levelek egymásba simulnak,

Mint apró tenyerek  tányérján Alkotónak.....

Akkor tudni fogom, hogy az a Ti kezetek.

És egyesével simítom őket,

S kebelembe rejtem.

S mi azokon rajzolódva üzen,

Abban lesz megörökítve életem,

Mert tiszta lesz, s kedves annak útja,

Ahogy napból életté kigyúlva mind

a Teremtésből Üzen.

HJ-nek.

Szeretlek.

Milyen mámor tenne olyat veled ,
hogy szét hagyja marni érintve bőrödet?
Kihez írsz ölelést elcsukló hangon?
Ha nem vársz senkit, a túlsó parton?
Kitől vársz szólni szerelmes't....... menedéket,
hol csak Isten Imádkozhat érted? Érted?
Csendes ölelésben,
a mámor sem marhat,
de hol vad a mámor..... 
józan észt fakíthat.

Ma felemelek......

Ma felemelek egy olvasatnyi gyászt, és elhajítom.

Azt súgom fülébe, többre érdemes,

mint mellettem lesben állni, s gondolataimban

kitérőket találni arra mi Ő benne hézagos.

Csak azt lehet tanítani, ki figyelmes.

Ki hallja mit mond neki az elme,

Hogy felállni tanítsa.

Akkor jutalma hogy maradhat.

De ki balga, nem tanul, csak vakon időzik,

S idejét múlatja testi örömein.

S közelembe ne érjen érinteni

Ki csak ennek él.

Mert senki dramaturgiája nem ragadhat hozzám

Melyben a józan ész épp csak poroszkál.

Hj.-nek

Amikor olvasom soraidat,
Akkor újra kisüt a Nap!
Pedig ború szegezte elmém a mennyre,
s majd betakarta mindörökre.....
Törékeny a létezés bizony, 
szívtelen hangokra borúval válaszol.
S balga mind ki azt hiszi, 
Istentől a döntést elveheti.
Az Ember mindig a szívével válaszol,
Ott hol az elme szív hangtól dobol.
Én még lennék puha párna fejed alatt,
De Isten nekem lehet ...mást tartogat.
Az én utamat még senki nem látja
Magam is csak "kapisgálva" érek 
a nyomába.

Mielőtt!

Mielőtt elmentem már tudtam itt leszek!
Még ki sem hűlt kezed már
Ujjaim között éreztelek , ki örökül engem nevezett meg,
az, ki Magam vagyok.
Bár tudatom hallgatag, Te beszélsz helyettem.
s Isten bólint rá fönn a Mennyben,
Ügyes vagy Fiam!
Könyvem kinyílt!
S nyílik egyre.
Kit megtalálsz , újra és újra az a szívem 
falába rótta , hogy szerelmesen szeret!
S mit megidézett tolla, valós az !
De Jó ez így, hisz szellemed öröknek így őrzött meg.

Létezik............

Létezik a tehetség óceánja.
A tehetséget pedig az érintetlenség őrzi.
Amikor valaki alkot, akkor ebből az Óceánból merít.
A legnagyobb tehetségek a leghűségesebb Őrzők.
Nem minden tehetségből lesz csillag.
De minden Őrző tehetség.
Az óceán Istené.
Minden Őrző szerelmes abba amit az Óceánból meríteni képes.
S van olyan Őrző ki az egész Óceánba Szerelmes. 
S minden ami gyönyörködtet, az Isten Óceánját dicséri!