Kocogtat ablakomon.......

Kocogtat ablakomon a Boldogság.
Messziről köszön.
Kertemből virágot szakítani indul,
majd integet vele.
S szívem egy bánatos mosollyal 
visszaint.

Már csak mit szétszórt magjából növesztek,
az maradt.
Virágot hajtatok Újra kertemből,
hogy ne tűnhessen el a pillanat,
mikor még a Boldogság ott kocogtatott 
az ablakom alatt.

Kicsoda Babits ?......

A kalandor íjász, vadért rikoltó szerelmeséért kardját  bitorló Istent kereső?
Nem. A kardját szerelméért hordó, a létet szívén megtartani író alkotó Erő!
S ki a vadért tétován nyúlva Újra s Újra versébe űzi szerelmesét, 
hogy az Élet értelmét szorítsa ölére....
Az Eget a Földdel kovácsolja össze, s szellemével lelkéből hidat emelve üzenjen benne a vágyakozó.
S el soha nem múló öleléssel hívja
S a bűnt , csak mint útja sarát Emberi minősége jeleként bírja, 
s csizmája talpára Hazája Földjének sarából tapossa .....

Ki maga tépett....

Ki maga tépett,
mint Isten maga,
az osztozik,
s nem rabolja magának kincseit.
De mint hajlott háta midőn elveszi a kínt
úgy szeret,
az mind... kikért Isten szakít ki
az élhetetlenből Élhetőbbet!
Igaz. Oltványa mind,
mert mind kóstolja azt a kint,
mit értük hajdan elszenvedett.
Csak egy kicsit is ha osztozol,
ott már a szív szirmaidon
megcsillan az örök ígérete!

Kezembe adták a sorsomat......

Kezembe adták a sorsomat.
Azt súgták epedve.
Fogd szaladj vele . Tiéd!
Felöleltem a "Szabadságomat" a saját karommal,
s elfutottam vele a legelső szerelmes ölelésig.

Agyon égtem.

Azóta a szavammal ölelek, mikor epedve vágyom a csókodra!
Mi mást tehetnék hogy veled maradhassak? 
Ha nem ölellek többé, nem is vagyok. 
Mert ez az egyetlen értelme az Életemnek!
hogy Szerethetlek.

Évi

Kereszteljetek meg!


Megint sikoltozva zakatolt el mellettem valaki fülét befogva,
és szívem érte reszkető eresztékei recsegve összetörtek.
Kereszteljetek meg! 

Megint zsibbadt kétségbeeséssel furakszom egyre közelebb a Földhöz
hogy lehunyt szememen ne szűrődjön át a láthatatlan.
Kereszteljetek meg!

Megint ellobbantam mint az üstökös mely Földet nem érhet hogy 
még a légben porrá zúzódva értetek haljon. 
Kereszteljetek meg!

De Ma megint keresztül száguld a hátamon az Égi lovas,
hogy darabokra szakítsa a hátamba Égett Keresztet!

Így kettecskén.......

Elvagyok, így kettecskén, 
Ringatva a lét ölén a gyermeket,
A Népemet, Hűséggel kit nevelgetek,
Kedvesnek, Hűnek, Okosnak , Bölcsnek,
Jó döntést hozónak, Álmodozónak, 
Szerelmet hozónak, Szerelmet okozónak,
s Ok határozónak, és Meghatározónak,
És Művésznek, és egy aprócskát bohócnak, 
És érzékinek, és Vagányan Komolynak,
És a Mérleg serpenyőjét Egyensúlyon tartónak, 
és Megérkezőnek, és el nem illanónak,
és Hűségesnek, Hazánkat megtartónak,
Boldognak, s Boldogságot okozónak,
És szabadnak, és Frissnek, és Egészségesnek,
És a Szivárvány színeit megbecsülőnek,
S kik benne ébrednek Örökkön élőknek,
Szerelmes szívemre Visszatérőknek,
Örökkön Öröknek Világítani!

Amikor Isten tanít.....

Amikor Isten tanít,
azt mondja folyton SZERESS!!
Amikor Isten tanít szeretned,
Neked ajándékozza a Fellegeket.
Keze leszel amikor Ő Vérzik,
S értelme leszel mindvégig.....
amikor a szavad nem zeng már másról
mint Isten szerelme zálogáról.
Ma is ugyan az mint régen, 
hogy az Ember ne rabszolga legyen
a" Hon szívében"
de Emberként megbecsült,
s szabadsága kerek, hogy ne sarat 
dagasszanak az út porából,
az Élő Vizeket árasztó Fellegek,
de okosan add azoknak kiknek nem jutott.

Először mindig......

Először mindig térdre rogyva,

Aztán újra az Egekbe lopva,

S amikor folyton térdre rogyva,

S Újra és újra az egekbe lopva,

akkor tudod hogy kié vagy, kit szeress.

Felismered hogy ki veled, s ki ellened.

Amikor tudod hogy csak messziről vigasztal

Néhány eltévedt köszönő dallam

Mert amikor Földre érsz,

Akkor csak magadban hihetsz, s remélsz,

Mert eléd nem eledelt raknak kik csak

Használni akarnak,

S késő ébredésük is csak csupa kérdés

Csak vágy, csak remény s nem a kinyújtott kezük vezérük.

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

S én mégis Nektek írok.

A halkuló szavaknak.

Ne felejtsetek el engem szeretni!!!!!!!.....

Akkor se, ha már nem maradna semmi 

Amiért még engem szerethetnétek,

Mert soha el ne felejtsétek,

hogy üzenetét hordozom az értelemnek .

S bár találnék egyetlen tájat,

Mely nekem telepít  majd gyümölcsfákat. 

És nekem ültet majd epret , szamócát,

És értem tereli megannyi jószágát,

És parlagon soha többé nem heverek.

Én már nem.............

Én már nem ugyan az vagyok.

Már nem sérthetnek meg zűrös tegnapok, sem sejtelmes éjszakai kalandozások.

Én leküzdöttem mindent.

A fájdalmas magányból épültem erőmmé.

Szabad vagyok.

S ha bár ki bár hogy pofozna vissza.

Lángot lehelek a halott halomra,

S szerelmet fog izzadni minden.