A nagyon messzi csillagok távolságának kiszámításához  a csillagászok az égitest hőmérsékletét és fényének erőségét vizsgálják.A csillagok hőmérsékletének megmérése meglepően könnyű:a kékes fényűek 20000 Celsius körüliek,a fehérek vagy sárgák közepes,a narancssárga vagy vörös színűek pedig a legalacsonyabb hőmérsékletűek,mintegy 3000 Celsius-osak.

Minél magasabb egy csillag hőmérséklete,annál fényesebb .Egy 10000Celsius-os égitest például 40-szer erősebben sugároz a Napnál,amelynek hőmérséklete 5500 Celsius.Ha tehát a csillagászok egy 10000Celsius-os,de igen haványnak látszó csillagot találnak,tudják,a csillag nagyon messze kell hogy legyen tőlünk:fényességét a nagy távolság csökkenti.A fényesség és a hőmérséklet közti összefüggés olyan,közeli csillagokon állapítják meg,amelyek Földtől való távolságát - például a parallaxismódszerrel- már meghatározták.Ezeket az ismereteket mérceként használva,megállapíthatják a távolabbi égitestek valőódi fényeségét,és ezen keresztül távolságukat is.