Ha egy tiszta éjszakán felnézünk az égre,úgy tünhet,millionyi vsillagot látunk.Szabad szemmel körülbelül 6000 csillagot vehetünk ki az égbolton.A nagy teleszkópokkal készített felvételekről azonban milliónyi égitestet számlálnak meg a csillagászok.

A csillagászok nemcsak megszámolják őket,hanem azt is meg akarják tudni,pontosan hol találhatók az univerzumban,hogy mindet feljegyezhessék a csillagkatalógusban.Már 1600 táján,azelőtt,hogy a távcsövet feltalálták volna,a csillagászok minden,szabad szemmel látható csillag égi helyzetét bemérték a fegyvereken lévő irányzékhoz hasonló,egyszerű szerkezet segítségével.A távcső nemcsak felnagyítja a képet,hanem több fényt is gyüjt össze,mint a szem,s így halvány fényű csillagok közül is sok láthatóvá tesz.Még a kis teljesítményű binokuláris látcső is tízszer annyi csillagot mutat,mint amennyit puszta szemmel észlelhetünk.

Az 1860-as években Friedrich Algelander porosz csillagász 3 hüvelykes(75mm-es)lencséjü távcsövével az összes,Bonnbóllátható csillag helyzetét megmérte.Katalógusa mintegy 485000 csillagot tartalmazott.Később argentin csillagászok azokat a csillagokat is bemérték,amelyeket távoli déli fekvésük miatt Németországból nem lehetett látni,s ezzel 1072000-re növelték az ismert helyzetű égitestek számát.

Korunk nagy teleszkópjai az említett katalógusokban szereplő csillagok mindegyikére ezer,halványabb fényű csillagot tudnak kimutatni.A tudósok nem távcsöveken átszámolgatják az égitesteket,hanem teleszkópjaikon keresztül hosszú expozíciójú fényképeket készítenek róluk,majd  a fotólemezeket vizsgálva határozzák meg helyzetüket.

Egyetlen fényképlemezen milliónál is töb fénypont zsufolódik össze,s a csillagásznak hónapokba telne mindent bemérni.

A lézer- és számítógépes technika jelentősen meggyorsítja a munkát.Edward Kibblewhite angol csillagász Cambridgeben autómata fotómérő berendezést szerkesztett,amely egy fényképlemezt egy óra alatt mér ki.

Kibblewhite készüléke hélium-neon lézesugarat irányít a fotólemezre.Az elvékonyított sugárnyaláb tűhegyszerüen vetül a lemez felületére,s azt oda-vissza letapogatja.

Mivel a lemez negatív,a csillagok fekete pontokként tűnnek elő rajta a fehér háttér előtt.Ahogy a lézersugár elhalad egy csillag fekete  foltja felett,fényereje csökken.A számítógép a lézer fényerejének változásait nyomon követve registrálja a csillagok pontos helyét és fényességét.A kapott adatokat mágnesszalagon tárolják.Az 1990-es évek derekán,amikorra a készülék az égbolt egészéről beérkező fotókat végigelemzi,több mint egymilliárd csillagról áll majd rendelkezésre információ.