Az ország egyik leglátogatottabb, legismertebb műemléke az egri vár és az itt működő Dobó István Vármúzeum. Népszerűségét többek között annak köszönheti, hogy ez az egyik legjobb állapotban megmaradt egykori végvár.

A várat a tatárjárás után kezdték építeni, és az azt követő évszázadokban mindig fontos stratégiai szerepe volt, de hírnevét 1552-ben vívta ki. Ekkor Dobó István várkapitány vezetésével a kétezer egri hős visszaverte a több tízezres ostromló török sereget. A vár és vitézeinek tette a XX. században lett legendává, amikor Gárdonyi Géza megírta Egri csillagok című regényét.  Az írót a várban helyezték örök nyugalomra.

Ma is a harcokat látott bástyák, lőréses falak között lehet feljutni a belső várba - ami az erődítmény legősibb és legfontosabb része. A várudvar meghatározó épülete az 1475 előtti években emelt egyemeletes püspöki palota, Eger városának és várának legrégibb épülete.

A hajdani belső várba, azaz a mai várba a Dózsa György tér felől juthatunk fel. A főbejárat csak a XVI. század második felében lefolyt nagyarányú várkorszerűsítés során létesült. A nagykapu melletti várfalban helyezték el az 1552. évi sikeres várvédelmi harc 400. évfordulójának emlékére Tar István és Illés Gyula nagyméretű, rézből öntött domborművét.

A vár főkapuja mellett jobb kéz felől emelkedik az előugró sokszögletű, lőréses kapuvédő bástya, a barbakán, a hódoltság 91 esztendejének egyetlen török várépítménye. Belépve egy körülbelül 120 m hosszú, viszonylag keskeny falszoroson (német kifejezéssel: Zwingeren) keresztül haladunk a következő kapuig.

A vár két vastag fala egészen a járószint alá van kopva, viszont a belső fal megtartva eredeti voltát, a magasba emelkedik. Innen felfelé haladva jobbról a csak kissé kiszögellő és lőrésekkel áttört Gergely-bástya látható. Ezt a bástyát a várfal egy talpig lerombolt szakaszán Dobó István várkapitány utóda, Bornemissza Gergely deák tervezte és építtette meg.

Figyelemre méltó látnivaló a bástya szomszédságában emelkedő kaputorony, aljában a vár eredeti középkori - már Dobó idejében befalazott - főkapujával. Ezen át vezetett az út a vár piacára, udvarára. A hajdani kaputorony felső falfülkéjébe az itáliai Modenából hazánkba szakadt Estei Hippolit egri bíboros-püspöknek, Hunyadi Mátyás király sógorának szinte sértetlenül megmaradt színes címere idézi az egri lovagvár reneszánsz pompáját.

A falközelben haladva a lőréseket figyelhetjük meg. Itt olyan ikerlőrést is láthatunk, amely mögül két irányba is lehetett tüzelni.

Tovább sétálva a Varkoch-kapuhoz érkezünk, amelyet még Perényi Péter várnagya, Varkoch Tamás építtetett 1542-ben. Ezt, amíg a vár királyi kézben volt, a belső vár nagykapujának nevezték. Az emeletes kapubástya falai csak vállmagasságig maradtak fenn. Mindössze a kapu ívének indításánál áll egy körülbelül hat méter magas falcsonk, idézve a hajdani építmény képét. Tudni kell, hogy ennek a várkapunak a megépítésével egy időben falazták be a középkori kaputorony aljában nyíló főbejáratot.

A Varkoch-kapun át érkezünk az egykori belső vár területére. Ez a vár legősibb és kétségtelenül legfontosabb része, minden talpalatnyi földje az 1552-es őszi nagy várostrom emlékét őrzi és idézi. A kapu melletti lőrésekkel áttört, s még ma is 15 m magas déli fal alapján fogalmat lehet alkotni a várfalak eredeti képéről - hiszen ez az 55 m hosszúságú falszakasz majdnem eredeti magasságában maradt fenn.

A Varkoch-kapu mellett hosszan elnyúló fal belső oldalán mintegy tíz méter magasságban a falakba épített favázas, fedett közlekedőfolyosó, az úgynevezett gyilokjáró (német kifejezéssel: Mördergang) húzódott. Az ostromok idején itt tartózkodtak a katonák, és innen tüzeltek a lőréseken át az ellenségre. Ma is látható a gyilokjáró gerendáit magába foglaló lyuksor. Belépve a Varkoch-kapun, bal felé lépcsőfeljárat vezet a várfal fokára.

A belső várba érve többfelé vehetjük utunkat. Balra fordulva nyomban szembetűnik egy sokszögű alaprajzú magas falú építmény, amely nem más, mint a nyugati fekvésű kisebb ágyúdomb. Az ágyúdomb tetején egy magas árbocon a magyar nemzeti lobogót lengeti a szél, amelyet a török uralom alól való felszabadítás 300. évfordulójára állított fel a városi tanács 1987. november 17-én. Innen nagyszerű kilátás nyílik a városra és a Dobó-bástyára. A nyugati ágyúdomb mellett húzódnak a XVIII-XIX. században idetelepített katonaság kórházának falmaradványai.

A vár nyugati oldalán, egy föld alatti pincehelyiségben kapott helyet a hajdani büntetés-végrehajtási eszközöket bemutató börtönkiállítás.  A Varkoch-kaputól jobb kézre eső falmaradványok mellett volt a vár kovácsműhelye, amelynek füstelvezető kéményét Houfnaglius is ábrázolja híres egri metszetén. Emellett találjuk a vár központi, nagy, vagy amiként a XVI. században emlegették, öreg kútját, a fölé emelt (helyreállított) kútházzal. Mögötte magasodott az úgynevezett Szép-bástya, amelyet a Rákóczi-szabadságharc idején egy francia hadmérnök tervei alapján építettek.

A vár föld alatti folyosórendszere, ezek a pompás (és a maguk korában) igen korszerű védőművek még nem voltak meg Dobóék idejében, csak 1570 és 1595 között épültek ki az olasz Ottavio Baldigara tervei szerint és részben személyes irányításával. Az egyetlen, amely már fennállott Dobó István korában, a Közép- vagy Emelcsős-kapunak nevezett boltozatos rövid folyosó, amely a belső várat a külsővel kötötte össze, s amely később a kazamaták kiinduló szakaszául szolgált. A XIX. századvég óta Setét-kapu lett a neve, utalva annak sötét voltára, mivel világosság csak a bejárati nyíláson jutott be a boltozatos térbe.

A mélyben húzódó kazamaták nem sziklából kivágott alagutak, hanem a várfalak aljában, azok építésekor kialakított, a várfalakkal szorosan összeépített helyiségek. A három szintre tagozódó kazamatarendszerből napjainkig körülbelül 7-800 métert tártak fel.

A vár délkeleti, új olasz vagy fülesbástyájában, s a szomszédos falszakaszban lévő folyosók és termek a maguk korában a legtökéletesebb várvédelmi berendezéseknek számítottak. Lényegük a bástyák előreugró füle mögötti biztonságban - két egymás feletti szinten - megépített ágyútermekben rejlett. A folyosók külső falába mélyített fülkék az ellenséges aknák készítését leleplező borsós dobok és vízzel telt edények elhelyezésére szolgáltak.

A második és a harmadik szinten két-két nagyméretű kaszárnyaterem fogad, amelyek az ostrom legsúlyosabb ágyúzásai alatt is biztonságos védelmet nyújtottak a pihenő katonaságnak.

A délkeleti, Baldigara-féle nagy fülesbástyában mind a második, mind pedig a harmadik szinten egy-egy ágyúterem van teljes biztonságban. Mindegyik ágyúteremben egy-egy löveg látható a lőrés mögé állítva. Az alsóban levő, kerekes lafettán nyugvó ágyú csövét 1509-ben öntötték, és a vár egyik kútjának mélyéből került elő. A másik egy nagy kaliberű ágyúcső; ez azonban nem egri eredetű.

A délkeleti bástya szögletében futó aknafigyelő folyosóban zajlott le 1596-ban az a tragikus esemény, amelynek során egy ellenakna készítésével foglalatoskodó csoportot az ellenséges aknának a felrobbantása elpusztított. Itt lelte halálát Christophoro Stella, a vár olasz építésze és 50 katona. (Az emberek pusztulását valószínűleg a légnyomás okozta, s csupán kisebb mértékben a szétröppenő kis kőszilánkok.) Az emléktáblával megjelölt helyen a rendkívül vastag várfalon hatalmas repedések, hasadások tátonganak, jelezve a török akna detonációjának hatását.

A kazamatákból kijőve megyünk a vár délkeleti, Baldigara által épített fülesbástyájára, ahonnan jól áttekinthetjük a megsemmisített külső vár helyén kialakult úgynevezett Sánc városrészt, amely a belső vár fölé emelkedett.

Az ősi várudvar, az úgynevezett belső piac tere volt az erődítmény életének központja, körötte helyezkedtek el a legfontosabb épületek. A tér keleti oldalát a kéttornyú, hatalmas püspöki székesegyház monumentális homlokzata zárta le. Észak felől a püspöki palota állott, nyugatról pedig az egykori kanonoki házak sorakoztak, amelyekben különböző hivatalok, kisebb raktárak és néhány lakás kapott helyet. Ma mindez már csak részben látható.

Jobbra fordulva, a székesegyház feltárt maradványait szemlélhetjük meg. Hosszú évek gondos régészeti feltáró és helyreállító munkája nyomán fogalmat alkothatunk a katedrális alaprajzi elrendezéséről és nagyságáról, melyet ebben az időben - egyes kutatók szerint - csak a kölni dóm múlt felül. A templom eredetileg román stílusban épült. Előkerült két vaskos tornyának és bejáratának maradványa, hajója és oldalkápolnáinak falcsonkjai. A székesegyház egyik gótikus pillérének csonkján álló, Szent István királyt ábrázoló szobor a várkultusz megindulásának időszakából való. Marco Casagrande itáliai szobrász alkotása 1835-ből.

A várudvarra a múlt történelmi bélyegét az (északi fal mellett emelkedő) egyemeletes püspöki palota nyomja rá. Eger városának és várának legrégibb épületét az 1475 előtti években emelte az egri egyházfő, Beckensloer püspök, Mátyás király diplomatája, aki azonban később az uralkodó árulója lett. Az épület eredetileg gótikus stílusú volt, de a későbbiek során nemcsak bővítették, hanem alaposan át is építették. Legszebb része azonban napjainkig sértetlen. Fennmaradt csúcsíves folyosója, gótikus árkádja. Hazánkban csak Mátyás király visegrádi palotájának fennmaradt folyosója múlja felül.

Az egyik földszinti boltozatos teremben alakította ki a Dobó István Vármúzeum a Hősök termét. Itt láthatjuk középen elhelyezve, ruszkai Dobó István síremlékének, tumbájának vörös márvány fedőlapját, amely a páncélba öltöztetett hőst ábrázolja. A művészi értékű síremléket a volt egri várkapitány fia készíttette. A szobrász által ábrázolt arc minden valószínűség szerint Dobó István eredeti arcvonásait tükrözi.

A Tömlöc-bástya belsejébe lépcsőn mehetünk le, s ott egy közel négyzet alakú kis belső udvarba érünk, amelyet még ma is nyolc-tíz méter magas falak határolnak. Ez a vár egy XIII. századi tornyának a maradványa, amely egykor az erődítmény igen korai és fontos épülete volt, s amelyet lakótoronynak vagy öregtoronynak is neveztek. Innen a Tömlöc-bástya belső udvarára nyílik átjárás. Itt a falak magassága eléri a 11 métert.

Az udvar a bástya északi és nyugati ágyútermeivel kapcsolatos, amelyeket nemcsak a mai járószinten, hanem a már beomlott emeleten is kialakítottak. Érdekes a dél felé nyíló ágyúlőrés, amely a többszörös bővítés és átépítés folytán 9 méterre vastagodott falon nyílik. Az itt felállított löveg a vár nyugati falát és a Dobó-bástyát biztosíthatta. A bástya közelében találjuk a török kort megelevenítő panoptikumot. A Tömlöc-bástyáról a Föld-bástyára vezet az út. Itt dúlt 1552 őszén a legvéresebb harc. Eger várának ez a része volt a legveszélyesebb a védelem szempontjából.

A Föld-bástya ma látható formájában 4,5 méter vastag falaival csak a XVI. század második felében, a vár korszerűsítő építkezései során létesült. A bástya mélye három szinten kialakított ágyútermeket, más helyiségeket és a falában bonyolult folyosórendszert rejt. A titkos lejárat és a várból a külvilágra nyíló, jól megbúvó rejtekkapu is a vár védelmét szolgálta eme kényes ponton.

Eger várában tett sétánkat az udvar nyugati oldalán álló, s (eredetileg a császári és királyi katonaság számára emelt) kaszárnyaépület első emeletén kialakított Egri Képtár meglátogatásával fejezhetjük be.