Csesznek: Tóth Zoltánné Erika blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Nem vagy belépve

Regisztráció »

Ismerősei (64)
Közösségei (98)
Képei (289)
Videói (235)
Blogbejegyzései (62)

Erika ismerősei

A község felett emelkedõ sziklás Várhegy tetején találjuk a szabálytalan alaprajzú, kelet-nyugat irányában hosszan elnyúló, belsõtornyos vár tekintélyes romjait.
A völgy délkeleti tövénél induló út 10-15 m magas sziklához lapuló sikátorban vezet, melynek végében áll - Giulio Turco rajzán két toronnyal ábrázolt - az alsó várba vezetõ fõkapu.
A külsõ várkapu nyomtalanul eltûnt, csak az óratorony mellett találunk alig felismerhetõ alapfalakat. E kaputól indul ki a várat csaknem szabályos félkörben körülzáró külsõ fal, amely a Várhegy keleti oldalán épült, különálló hatalmas õrtorony sarkáig ér. A falnak ma már csak nyomai vannak meg.
A várkapun belépve az egykori alsó vár fennsíkjára érünk, amelynek nyugati sarkában egy istállóépület állt. A délnyugati sarok védelmére a külsõ várfalban kisebb négyszögletes õrtornyot építettek, melynek maradványai most is láthatók. A vár udvarát kelet felõl, a külsõ fallal csaknem párhuzamosan húzódó várfal védte, amely a felsõ vár bejáratánál csatlakozott a felsõ udvar falaihoz.
Az alsó udvaron át balra kanyarodva az északkeleti sarokban a felsõ vár egykori felvonóhidas bejárata tûník fel, amely alatt farkasverem volt. Abelsõ várba vezetõ sikátorszerû falszoros közepén kisebb híd vezetett a palota felvonóhidas kapujához. A kétemeletes palota nagy része elpusztult, csupán a két vége maradt meg. Minden emeletet 4-4 helyiség foglalt el. Itt találjuk a vár legrégibb magját, a nagyjából ötszög alaprajzú öregtornyot, amely a belsõ épület nyugati végében emelkedik.
A különálló, a felsõ vártól keletre látható magános, kétemeletes tornyot a várépülettel fedett folyosó kötötte össze. A torony és a vár között ma is látható egy falazott oszlop, amely a feltevések szerint a két épületet összekötõ folyosó, vagy pedig a felvonóhíd támpillére lehetett.
A vár vízellátását a felsõ vár keleti végében levõ, helyiségbe zárt, faragott ívben hajló kövekkel bélelt ciszterna látta el, amelyhez egy patkó alakú, vízszûrõként mûködõ kis téglaépítmény csatlakozik.
Az OMF által megindított régészeti kutatást 1967-1969 között Pámer Nóra régész irányításával végezték, a vár feltárása és helyreállítása még most is folyik, befejezése után újabb adatokkal bõvül a vár építéstörténete.
A cseszneki vár építésének pontos idejét nem ismerjük, feltehetõ, hogy IV. Béla király engedélye alapján az itt birtokos Csák nemzetség építette a tatárjárást követõen. A helység 1234-ben már szerepel okleveleinkben, míg vára, illetve tornya Koppány Tibor szerint 1263-ban épült. A vár elsõ ízben csak egy 1300-ban kelt oklevélben tûnik fel, amikor Cseszneki János fiai közösen használták.
Az 1308., illetve 1323.évi oklevél szerint Cseszneki János unokája, Rédei Fejes János, maga és fia nevében átengedte a várban, illetve annak tornyában bírt részüket a Csák nemzetségbõl származó Márk mester fis II. István fiai, III. Péter és III. István pázmándi birtokaiért ,,in Castro Chezny et in munitionibus seu turribus in monte aiusdem Cheznyk".
Károly Róbert király három évvel késõbb, 1326-ban III. Pétertõl és III. Istvántól csereként vette vissza Csesznek, Csókakõ, Gesztes és Bátorkõ várakat tartozékaikkal együtt, s értük nekik, valamint örököseinek Dombó és Nyék várakat adta azok uradalmaival együtt. Az így lett királyi várat Zsigmond 1392-ben Garai Miklós bánnak és testvérének Jánosnak adományozta cserében a Csesznek és a két Kõszegi várért, a macsói bánság területén levõ váraikért.
Amikor Garai Jóbbal a család 1482-ben kihalt, Csesznek ismét a királyé lett, melyet Mátyás 1483-ban kincstárnokának, Szapolyai Istvánnak adományozott. Ennek halála után fia János, a késõbbi magyar király örökölte, aki 1526-ban enyingi Török Bálintnak adta. Ferdinánd királynak Buda ellen küldött vezére, Fels Lénárd szállta meg Cseszneket, amely 1542-ben 3200 forintért Csaby István egri fõkapitány zálogbirtoka lett. Csaby egy év múlva meghalt, a birtok özvegye kezére került, aki 1550-ben királyi õrséget kért a vár õrizetére. Amikor 1552-ben Veszprémet a török elfoglalta, Csesznek végvár lett, melyben 1554-ben 20 lovas és 50 gyalogos katona volt. A török 1561-ben eredménytelenül ostromolta. Gyõr 1594-ben török kézre került. E hírre az õrség harc nélkül feladta a cseszneki várat, melyet 1598-ban Pálffy, Nádasdy és Schwarzenberg csapatai foglaltak vissza.
Csesznek 1605-ben feltehetõen meghódolt Bocskainak, 1619-ben pedig Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter elõtt nyitotta meg kapuit. 1606-ban a bécsi, 1622-ben pedig a nikolsburgi béke alapján ismét császári birtok lett. III. Ferdinánd 1636-ban Esterházy Dánielnek, Tóti Lengyel Jánosnak és Boldizsárnak adományozta a cseszneki uradalmat, amely 1645-ben teljes egészében az Esterházy családé lett.
A Wesselényi-féle összeesküvés felfedése után a vár császári kézre került, és német õrséget helyeztek el benne. 1683-ban Thököly Imre seregei szállták meg, de még ebben az évben újra az osztrákoké lett.
II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el 1704-ben, de 1705-ben a császáriak, kiktõl még ebben az évben visszafoglalták a kurucok, és még 1709-ben is kezükben tartották.
A szatmári békekötés után a hadi jelentõségét vesztett vár az Esterházy család birtoka maradt. A várat 1820 körül villámcsapás okozta tûzvész pusztította el, ezután gondoskodás hiányában romlásnak indult.

Címkék: várak