Néhány hete derült ki, hogy a kisebbik gyermekem cukorbeteg. Ez kicsit (nagyon) felfordította az életünket. Most aztán tanulom a diabéteszt, meg az egész család...

Nincs időm semmire, gyöngyöt már nem is tudom mikor vettem a kezembe.

És írni sincs sok időm, mert már megint közeleg a következő étkezés... amire jó volna valami finom, de egészséges táplálékot kitalálni...

Van azért valami jó is ebben, eddig sosem sikerült fogynom, mindig csak "növekedtem", de most egy hónap alatt lement rólam 4 kg...

  Úgy látom mindenkinek nyár van... még nekem is.

Alig látni új alkotásokat, persze én sem bővelkedem most új ékszerekkel, vagyis állandóan fűzök, csak hamarabb elviszik a megrendelt ékszereket, mint, ahogy le tudnám fotózni. Pedig a nyár nekem ebből a szempontból igen sűrű. Sokat dolgozom, a mások ízlése szerint, aztán majd jön a tél és ismét kibújhat belőlem a kreativitás, időm is lesz rá, vagy nem... Mert vagy fogok dolgozni, vagy nem.

  Ez még továbbra sem dőlt el.

Sokan nem tudják még, de én azért kezdtem gyöngyöt fűzni, mert igen beszűkült a családi kassza. Gyesen voltam, a férjem pedig elveszítette a munkáját. Azt gondoltam, hogy ezzel majd tudok pénzt keresni, de itt nem nagyon jött össze, vagyis kellett idő, amíg rájöttek az emberek, hogy tőlem lehet vásárplni ékszereket.

  A piacon szoktam árusítani a gyöngyeimet, de ez nekem stresszes dolog. Emiatt kitaláltam egy elfoglaltságot magamnak, előre felfűzött gyöngyöt szoktam horgolni, ezt nem szórom szét, bármikor abba tudom hagyni, ha vásárlóm érkezik.

A gépünk elkezdett kipusztulni... A párom telepített egy újabb windovst, de ez meg nem tud semmit, mindent külön fel kell hozzá fedezni.

Most még nem látja a videókamerát. Talán pár nap alatt majd összejön az első videó.

Fáradt vagyok, de szeretnék valami nagyon jót csinálni, pedig az nem most lesz készen...

(Elkazdtem egy cellini spirált, meg egy különleges csavarintós gyöngygallért, de kifogyott a gyöngyöm, a celliniből meg a türelem...)

A nagy dolgokra még várni kell...

Amikor elkezdtem gyöngyöt fűzni, még semmit nem tudtam. Se mintáim, se ismerőseim, akiktől kérdezni lehetett volna, semmi....

Így történt, hogy egy csomó olcsó gyöngyöt vettem, az ANDEVI kínálatából, aki szokott gyöngyöt fűzni, az tudhatja, hogy ott nagyon olcsó és sokféle alkatrész, gyöngy és miegyéb van. De a gyöngyök Kínából jönnek és a minőségük miatt aztán sok mindenre nem lehet őket használni... Nos, mivel nekem ebből volt rengeteg, és pénzem meg még nem volt jobb minőségre...

Nehéz eset vagyok, igen rosszul kezelem az új dolgokat.

Már éppen megszoktam, hogy itthon vagyok, erre hipp-hopp 3 éves lett a kisebbik gyermekem és most mehetek vissza dolgozni. De nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az éjszakai műszak. Azelőtt 24 órás műszakokban dolgoztam, egyszer utaztam, de 3 napi munkát végeztem el, és két nap maradt otthon...

No, ez most már nincs, csak az éjszaka. Ez nem nagyon tud tetszeni, de talán ebbe is belejövök pár év alatt.

Persze, nem tudom mit tesz ez a hobbimmá vált gyöngyfűzéssel, de talán lesz kis időm erre is.

Nagy dologba vágtam a fejszémet. Már egy ideje gondolkozom a méhes nyakpánt elkészítési módján... Nos, valamelyik nap eljutottam odáig, hogy rajzot készítettem róla, aztán kikísérlrteztem a fűzés menetét... most pedig az összes szabadidőmben próbálom elkészíteni a teljes nyaksit, a csavarintós rettenetesen hosszadalmas fűzésű gyöngygallérral.... Nem tudom, mikorra lesz kész, de akkor elkezdhetem rajzolni a mintát, így talán mások is hasznot meríthetnek az én kísérleteimből.

Már éppen ideje volna, hogy feldolgozzam, de még mindig úgy érzem, csak elutazott, mint amikor Angliában vállalt munkát...

Ott lett beteg is, talán a sressz, talán a sok munka, meg az őrült fogyókúrája, de talán ezek nélkül is így történt volna...

Most sírok, de ez nem baj, már nagyon régen nem sírtam.

A húgomat hívtuk Évának, mindig egészségesen élt, nem ivott, nem dohányzott, még az ételeket is mindig megválogatta, művészien tudta változatossá tenni a legegészségesebb ennivalókat, nekem sosem sikerült ezt eltanulnom tőle...

No, én igazán nem viszem túlzásba az írást.

Elhatároztam, hogy sorban feltöltöm azokat a képeket, amiket saját ötlet alapján készült ékszerekről készítettem, és mellékelem majd a készítés leírását.

Sok rajz tükrözi még az én kis ügyetlenségemet, de így legalább foglalkozom ezzel is, talán még rajzolni is jobban tudok majd idővel.

Végül mégis elkészült az a virág. Mégsem ez a legnagyobb öröm ma számomra.

Elmentünk vásárolni, a gyerekek pedig kaptak néhány jó játékot. Egy labdákkal teli játszókuckót, és két babát, ezek cumiznak, ha elvesszük a cumit, akkor sírnak. Igaz, megfájdult a fejem a sok babasírástól, de a manóim nagyon örülnek neki.

 Ritkán sikerül nekik ilyen nagy dolgokat venni, mert még mindig nem állunk igazán jól anyagilag, de azért igyekszünk.

Sokan nem tudják, hogy mi Jehova Tanúi vagyunk.