Nehéz eset vagyok, igen rosszul kezelem az új dolgokat.

Már éppen megszoktam, hogy itthon vagyok, erre hipp-hopp 3 éves lett a kisebbik gyermekem és most mehetek vissza dolgozni. De nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az éjszakai műszak. Azelőtt 24 órás műszakokban dolgoztam, egyszer utaztam, de 3 napi munkát végeztem el, és két nap maradt otthon...

No, ez most már nincs, csak az éjszaka. Ez nem nagyon tud tetszeni, de talán ebbe is belejövök pár év alatt.

Persze, nem tudom mit tesz ez a hobbimmá vált gyöngyfűzéssel, de talán lesz kis időm erre is.

Nagy dologba vágtam a fejszémet. Már egy ideje gondolkozom a méhes nyakpánt elkészítési módján... Nos, valamelyik nap eljutottam odáig, hogy rajzot készítettem róla, aztán kikísérlrteztem a fűzés menetét... most pedig az összes szabadidőmben próbálom elkészíteni a teljes nyaksit, a csavarintós rettenetesen hosszadalmas fűzésű gyöngygallérral.... Nem tudom, mikorra lesz kész, de akkor elkezdhetem rajzolni a mintát, így talán mások is hasznot meríthetnek az én kísérleteimből.

Már éppen ideje volna, hogy feldolgozzam, de még mindig úgy érzem, csak elutazott, mint amikor Angliában vállalt munkát...

Ott lett beteg is, talán a sressz, talán a sok munka, meg az őrült fogyókúrája, de talán ezek nélkül is így történt volna...

Most sírok, de ez nem baj, már nagyon régen nem sírtam.

A húgomat hívtuk Évának, mindig egészségesen élt, nem ivott, nem dohányzott, még az ételeket is mindig megválogatta, művészien tudta változatossá tenni a legegészségesebb ennivalókat, nekem sosem sikerült ezt eltanulnom tőle...