Már éppen ideje volna, hogy feldolgozzam, de még mindig úgy érzem, csak elutazott, mint amikor Angliában vállalt munkát...

Ott lett beteg is, talán a sressz, talán a sok munka, meg az őrült fogyókúrája, de talán ezek nélkül is így történt volna...

Most sírok, de ez nem baj, már nagyon régen nem sírtam.

A húgomat hívtuk Évának, mindig egészségesen élt, nem ivott, nem dohányzott, még az ételeket is mindig megválogatta, művészien tudta változatossá tenni a legegészségesebb ennivalókat, nekem sosem sikerült ezt eltanulnom tőle... pedig igyekeztem, de valahányszor nálunk járt, mindig rá kellett jönnöm, hogy még mindig nem tudok megfelelően egészséges ennivalókat gyártani.

Kitűnő tanuló volt, egyszerre végezte az egyetemet és a főiskolát, tanár szeretett volna lenni, de a friss diplomájával nem kapott munkát, tanítani nem sikerült, takarítani, meg túlképzett volt, végül Angliába ment dolgozni.

Az egykori szobájában még ott áll a zongora, évekig tanult rajta játszani, abszolút hallása volt, ami még a zenei körökben se sűrűn fordul elő, neki ez születet tehetsége volt.

És ennyi csoda, ami benne élt... megszűnt létezni tavaly augusztus elsején.