Végül mégis elkészült az a virág. Mégsem ez a legnagyobb öröm ma számomra.

Elmentünk vásárolni, a gyerekek pedig kaptak néhány jó játékot. Egy labdákkal teli játszókuckót, és két babát, ezek cumiznak, ha elvesszük a cumit, akkor sírnak. Igaz, megfájdult a fejem a sok babasírástól, de a manóim nagyon örülnek neki.

 Ritkán sikerül nekik ilyen nagy dolgokat venni, mert még mindig nem állunk igazán jól anyagilag, de azért igyekszünk.

Sokan nem tudják, hogy mi Jehova Tanúi vagyunk. Ezért aztán nem igazán számít, mikor adunk ajéndékot egymásnak, mi nem is készülünk a karácsonyra, ezért kapták ma az ajándékaikat a kicsik... Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szoktunk ajándékozni, sőt nekünk azt bármikor szabad... és én azt hiszem mindig jobban szeretek adni, mint kapni.

Még igyekszem majd néhány hasonlóan szép kis virágot alkotni, és az összes óvónéninek, meg dajkának adni egyet-egyet.... az is öröm lesz, mert errefelé senkit nem tudok, aki készítene ilyesmit, remélem, nekik is tetszik majd az ajándék, egyedi és szép is lesz...