Rét közepén állok, s szívem örül,
Virágtengert látok magam körül
Hatalmas fehér csokorba
Összefonódva állnak sorba
Szőnyegként a földön elterülve
Mint hófehér lepedő az ágyra vetve
Bársonyos finomsággal ringatózva
Terül el messzire elnyújtózva.
Behunyom szemem, mélyen buján
Mintha lány ringatózna a fiú karján
Hófehér ruhába öltözve
Készülne a mennyegzőre
Virágkoszorúval fején
Álmaik kéklő egén
Vágyaik messze szállva
Az érzelmek viharába
Állmaik otthonába van
Szívük, s szerelmük bezárva
Csak egy pillanat volt
Mi képzeletem elragadta
A fehéren ringó tengernyi margaréta.

Függönyön át nézem a világot
Szemembe süt a nap, és nem látok
De a csipkén átszűrődő fényben
Szemem megnyugszik egészen.
Látom mosolyod, hófehér fogadat,
Mint ragyogó csillagok a holdsugár alatt
Látom válladta omló szőke hajadat,
Mint hegyről lezúduló vízzuhatag.
Tengerkék szemed mosolyog rám
Itt vagyok! Megjöttem nagymamám!
Hangos kacajod a szívembe hatol,
Egyből gyermek lettem én is valahol
Kitárom karom, s az ölembe kaplak,
Nem zavar már a napsütötte ablak.

Keresem magam.....
még mindig keresem,
pedig már lassan
elfogy az életem.
Elmúlt már felettem
sos-sok év,
de lelkemből valami
hiányzik még.
És a hiányt egyre
nehezebben viselem,
lassan elmúlik
belőlem a türelem.
Mi lesz, ha nem találom
meg soha magamat?
Olyan leszek, mint egy
felejthető gondolat.

Emlékszel? Május este volt.
Átöleltél és együtt baktattunk a földúton, mint azelőtt.
Átvágtunk a mezőn a vasúttól a kövesútig
és nagyokat hallgattunk, majd megszólaltál.
-Biztos össze fog jönni, lesz még nékünk éde kisbabánk,
ki majd boldogan kacag ránk, és a szeme ugyanolyan lesz,
kék, mint az ég szine, és ugyanúgy fogjuk szeretni Őt,
vagy talán még jobban.
Szembefordultál velem, átöleltél, és letörölted a könnyeimet.

Karcsi amikor belépett az ajtón meglepődött, mert olyat látott ami évek óta nem történt meg vele.
Lea a felesége gyertyafényes vacsorával várta.
-Mit ünneplünk drágám?-kérdezte. Téged, válaszolt Lea.
Engem?  Igen, téged, mert végre apa lettél kb. hat hete.  -Akkor ünnepeljünk- vágta rá.
Elkapta Lea derekát és kétszer-háromszor körbekeringőzte vele az asztalt, majd szerelmes csókokkal halmozta el Leát.
-Gyerekünk lesz, gyerekünk lesz- mondogatta boldogan, és az este hátralévő része csodálatos hangulatban telt el.

Haragszol?
Nem, nem haragszom.
Akkor miért nem nézel rám?
Azért, mert fáj amit  velem csináltál! Tudod! Nagyon fáj!
De már bocsánatot kértem.
Tényleg?
Igen.
Az kevés!
Miért? Mit tegyek még?
Legalább egy szál rózsát hoztál volna, de semmi. Úgy jöttél hozzám, mintha mi sem történt volna.
Na jó! Legközelebb hozok.
Nincs legközelebb!
Ne haragudj, tudod nem gondoltam komolyan.
Nem? Úgy tüntettél fel anyád előtt, mintha egy buta neveletlen liba lennék. Szépen bemutattál neki.
Én nem!