Rét közepén állok, s szívem örül,
Virágtengert látok magam körül
Hatalmas fehér csokorba
Összefonódva állnak sorba
Szőnyegként a földön elterülve
Mint hófehér lepedő az ágyra vetve
Bársonyos finomsággal ringatózva
Terül el messzire elnyújtózva.
Behunyom szemem, mélyen buján
Mintha lány ringatózna a fiú karján
Hófehér ruhába öltözve
Készülne a mennyegzőre
Virágkoszorúval fején
Álmaik kéklő egén
Vágyaik messze szállva
Az érzelmek viharába
Állmaik otthonába van
Szívük, s szerelmük bezárva
Csak egy pillanat volt
Mi képzeletem elragadta
A fehéren ringó tengernyi margaréta.