Emlékszel? Május este volt.
Átöleltél és együtt baktattunk a földúton, mint azelőtt.
Átvágtunk a mezőn a vasúttól a kövesútig
és nagyokat hallgattunk, majd megszólaltál.
-Biztos össze fog jönni, lesz még nékünk éde kisbabánk,
ki majd boldogan kacag ránk, és a szeme ugyanolyan lesz,
kék, mint az ég szine, és ugyanúgy fogjuk szeretni Őt,
vagy talán még jobban.
Szembefordultál velem, átöleltél, és letörölted a könnyeimet.