Haragszol?
Nem, nem haragszom.
Akkor miért nem nézel rám?
Azért, mert fáj amit  velem csináltál! Tudod! Nagyon fáj!
De már bocsánatot kértem.
Tényleg?
Igen.
Az kevés!
Miért? Mit tegyek még?
Legalább egy szál rózsát hoztál volna, de semmi. Úgy jöttél hozzám, mintha mi sem történt volna.
Na jó! Legközelebb hozok.
Nincs legközelebb!
Ne haragudj, tudod nem gondoltam komolyan.
Nem? Úgy tüntettél fel anyád előtt, mintha egy buta neveletlen liba lennék. Szépen bemutattál neki.
Én nem!
Dehogynem!
Én csak azt mondtam neki....
Azt, hogy majd te olyanná formálsz engem, mint amilyen Ő. Köszönöm, én ebből nem kérek! Nem szeretnék olyan lenni mint az anyád.
De én ilyet nem is mondtam!
Majd, ha találkozol vele, kérdezd meg tőle.
Ja, aha, persze!
És mit jelent az, hogy válogassam meg a barátaimat, és a megmaradtakkal is legyek tartózkodó?
Igen, mert ha összejösztök, olyanok vagytok, mint a gyerekek. Pusmogtok és kacarásztok, és titkaitok vannak.
De Ők a barátaim!
És én mi vagyok neked?
Eddig azt hittem, hogy a szerelmem vagy, de már nem vagyok benne biztos!
Nem vagy biztos???
Ne állíts választás elé!
Milyen választás elé?
Tudod, ők gyerek korom óta a barátaim, és azok is maradnak mindig.
Na és?
Én nem tiltottam el tőled a barátaidat.
Nekem nincsenek is barátaim!
De voltak!
Igen, de mióta veled veagyok, kissé mellőzöm őket.
De hisz én nem kértem tőled ilyet!
Nem is kellett. Én tudom  mi a dolgom, és neked is ezt kéne tenni.
Na ne mond!
De mondom!
Nem szeretnék begubózni és elzárkózni azoktól, akik eddig az életem részesei voltak, és te se tedd.
Pedig egy házasság két ember kapcsolatáró szól.
Házasság? Hol vagyunk mi még attól?
De hiszen szeretlek!
Szeretsz???
Igen, szeretlek, szeretlek, szeretlek, és veled akarom leélni az életem! Kérlek, légy a feleségem.
Anyuka! Most már tessék bejönni és megnyugodni. Mondtam, hogy a fia ma végre megkéri a kezem.

2009. 12. 08.