Függönyön át nézem a világot
Szemembe süt a nap, és nem látok
De a csipkén átszűrődő fényben
Szemem megnyugszik egészen.
Látom mosolyod, hófehér fogadat,
Mint ragyogó csillagok a holdsugár alatt
Látom válladta omló szőke hajadat,
Mint hegyről lezúduló vízzuhatag.
Tengerkék szemed mosolyog rám
Itt vagyok! Megjöttem nagymamám!
Hangos kacajod a szívembe hatol,
Egyből gyermek lettem én is valahol
Kitárom karom, s az ölembe kaplak,
Nem zavar már a napsütötte ablak.