Karcsi amikor belépett az ajtón meglepődött, mert olyat látott ami évek óta nem történt meg vele.
Lea a felesége gyertyafényes vacsorával várta.
-Mit ünneplünk drágám?-kérdezte. Téged, válaszolt Lea.
Engem?  Igen, téged, mert végre apa lettél kb. hat hete.  -Akkor ünnepeljünk- vágta rá.
Elkapta Lea derekát és kétszer-háromszor körbekeringőzte vele az asztalt, majd szerelmes csókokkal halmozta el Leát.
-Gyerekünk lesz, gyerekünk lesz- mondogatta boldogan, és az este hátralévő része csodálatos hangulatban telt el.
Másnap a munkatársaival is megosztotta örömét, ahol mindenki vele örült és gratulált neki, sőt a rokonság boldogsága is határtalan volt.
Tíz éve házasodtak össze, és már szinte lemondtak a gyermekáldásról, így ez a csöppség az utolsó pillanatba jött az életükbe.
Lea nagyon jól viselte a terhességet. Szép és boldog kismama volt addig, míg be nem töltötte a nyolcadik hónapot.
Ideges lett és türelmetlen, egész nap nem csinált semmit, sőt az utolsó napokban a férj alkohol szagot érzett rajta.
-Mit csináltál?-kérdezte.  Mérgezed a gyerekünket? Hogy tehetsz ilyet! Ha valami baja esik a kicsinek, nem is tudom mit teszek veled.  Észnél vagy?
Szeretlek drágám, hidd el nagyon szeretlek, nézett rá Lea esengőn. Ígérem többet nem teszek ilyet.
Tudom, hogy te leszel a legjobb apa a világon.
Aztán eljött a nagy nap. Lea egy négykiló húszdekás gyönyörű, egészséges fiúgyermeknek adott életet.
Karcsi épp úton volt a kórház felé, mikor meghallota a jó hírt.  A liftet meg se várta, kettesével szedve a lépcsőt jutott fel a harmadik emeletre, ahol a szűlészet volt.
Megállt a csecsemőszoba ablakánál, szeme izgatottan járt körbe, -vajon melyik az enyém?
Megkocogtatta az ablakot és nevét bemondva ,megkérte a csecsemősnővért, hogy mutassa meg neki az ő kisfiát.
A nővér elmosolyogta magár, majd kiemelte a babát a kiságyból és vitte a boldogságtól sugárzó apához.
Karcsi, mikor meglátta, egy pillanapra megállt a lélegzete, a szívéhez kapott, mert azt hitte ez lesz az utolsó dobbanása, és amit lát az ablak másik oldaláról.
A nővérke egy gyönyörű, egészséges, feketebőrű csecsemőt tartott a kezében.

............

Huszon öt év múlt el.  Karcsi fekszik a sebészeten. A szívét fogják műteni. Már minden lelet kész, csak a szabad műtőre várnak.
Lea mellette van, simogatja a kezét és biztatja, nem lesz semmi baj.
Majd megszólal az orvosi köpenyben ott álló magas jóvágású kreolbőrű fia, apa nyugodj meg végig melletted leszek, minden rendben lesz.
Karcsi tudta, hogy biztos kezekbe kerül.
Büszke volt fiára.