Krancz Béla
A holdsarló

Felnézve a sötét égre
csillagfényes szőnyegébe
takarózik a holdsarló
a magányosan búsongó.
Irigyen nézi a földet
hogy az milyen gömbölyded.
Amint napról-napra fogyott
jókedve is egyre kopott.
Mire ilyen kecses lett
egészen bele betegedett.
A fénye is vele csökkent
teli holddal nem versenghet.
Talán, majd ha újra megtelik?
Akkor ismét felvidámodik.
Mosolyog a csillagokra
fittyet hányva, a napra...

Győr, 2014