Búcsúzás!
(Robin Williamsra emlékezve)

Eljött újra a búcsúzás
elment egy újabb színész óriás
ki annyi kellemes percet szerzett nekünk
akin annyit nevethettünk
láttuk oly sok szerepkörben
szívünkben megmarad örökre....

Pécs, 2014. 08. 12.

Pécshez!

Pécs az én városom,

büszke vagyok, hogy itt lakhatom.

Örülök mert itt születtem, 

és így „tüke” pécsi lettem.

Van e városnak mindene,

történelme, egyeteme, 

egy fő védnöke, a hegye, 

melynek Mecsek a neve.

Ők voltak az elsők: 

kiket nem nyelt el a végtelen,

akik fenn éltek a Jakab hegyen.

Ma is ott az „avargyűrű”, 

pár Trák nyílhegy és kösöntyű.

Utánuk a rómaiak, 

nekik már több nyomuk maradt.

Ők alapították „Sophiane” – t, 

és megadták Pécs első nevét.

A kutya

Az ember legősibb társa
egyetlen igaz barátja
életét, vagyonát, bátran rábízhatja.

Őrzi a házát, az álmát,
ha vak a gazdája, pótolja látását.

Van köztük gyógyító, és terelő
a hó alól, rom alól, a vízből kimentő.

A kisgyermekek jó barátja
a macskák ősi haragosa
bár lehet nekik is pótanyja.

Akár nagy testű, netán apró
fajtiszta, vagy balkézről való.

Okos, szelíd, ölebfajta
kiállítások büszke kanja
nyomozó, vagy harci kutya.

Egy a közös mindnyájukban
a sírig hűek,
ha nem csalódnak gazdáikban.

Vihar a szigetközben

Sík vidék ez, nincsen hegye
semmi sincs, ami védje.
Így mindennek ki van téve
mit rázúdít, a természet ereje.
Szelet, esőt, jeget, havat
nagy meleget, szúnyog hadat.
Hőség van most is, rekkenő
ránk férne valami felpezsdítő
enyhet hozó nyári eső
vagy legalább egy kis szellő.
Talán meghallották odafenn
bátortalan kérésem?
Mert egyszer csak, halk neszezéssel
megmozdul a fák levele
amit a víz felszíne követ
s, arcomon érzem a friss szelet.
Ám ahogy felnézek az égre
a gyülekező fellegekre

eme sötét hasú, nagy hajókra
a gomolygó armadára
ahogy vészt jóslón összeállva
készülnek lecsapni a tájra.