Szempilláim alul

szétgurult az álom.

Álomszép képeim-

sehol sem találom.

Úgy éleszt a csókod,

mint a nyári zápor.

Szívem dobogtatja,

testem, lelkem lángol.

Mosolyt fakaszt ajkam

hamvas szögletére.

Vad kamasszá érlel,

korom ellenére.

Szempilláim alul,

hagyd, szökjön az álom.

Te vagy már a valóm -

éltem, gazdagságom

Általam írt a vers és közösen kiadott könyvünk egyik anyaga : Kántor - Kópis

Dicsérje a dal a verset - című kötetünk megzenésített formája. Megjelent: 2003

decemberében. Társam halála előtt néhány nappal. Sajnálatomra nem került

felvételre - kötetünkből mindösszesen csak 21 vers - 49-cel adósai maradtunk

költőbarátainknak.