"Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érzed a pataknak sebes rohanását,
az ország szívének minden dobbanását!

Most kell odaállni, most amíg még lehet,
és átkozott kiben már nincs hazaszeretet.
Vállvetve egyként mind álljunk csatasorba,
Nem porlik tovább már,egybeforrt a szikla!"

SZEBB JÖVŐT!!!

"Messze idegenben, a zúgó tenger partján,
Fényes fogadóban ettem a vacsorám.
Lányok kínálgatták hozzá a kenyeret,
Én is vettem egytől, halvány volt, remegett.

Nem tudtam mi bántja, mért könnyes két szeme,
.Megsajnáltam nagyon, fájhatott a szíve.
Aki csak ránézett nem vélhette másra,
Szerelem hervassza, szíve sóvárgása.

Szép volt, szép volt a lány, itta a magyar szót,
Megállt asztalunknál, szólt volna, mégse szólt.
Csak nézett vergődve, majd könnye megeredt,
Letörölte könnyét, úgy adott kenyeret.

SAJÓ SÁNDOR
MAGYARNAK SZÜLETTEM


Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,

Édesanyám keble azzá ringatott;

Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,

S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.

Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,

Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:

Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig

Ezer változatját mind átérzem én.



Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban

Arcomon az érzés büszkébbre pirul:

Nemzeti létünkben ami fénysugár van,

Mind lelkembe árad multak ormirul!

Két szárnya van a magyar nemzetnek,mellyel magasba emelkedik,az egyik igenis a szabadság kultusza,a szabadelvű eszmék követése,de a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése.
/Gróf Apponyi Albert/

Keller Ferenc
Neked, nekünk

Neked kurva ez az ország,
Nekünk édes hazánk,
Küldenél, de nem megyünk,
Ezt hagyta ránk anyánk, apánk.

Neked társadalom,
Nekünk ember meg ember,
Isten teremtette örök titok,
Saját akarattal és saját érzelemmel.

Neked tüntető csűrhe,
Nekünk szavát hallató büszke nép,
Ki, ha sokat hazudnak neki,
Egyszer csak fölveti a fejét.

Neked picinyke csomag,
Nekünk a bőrünk bánja,
S meg vagy sértve, hogy
Nem mindenki a reformok barátja.

Ábrányi Emil: mi a haza?

Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket
Isten már növeszti; a ki már figyelget,
És kezd számot adni arról, a mit érez,
Így szólott apjához, édes szülejéhez:

;Kedves apám, lelkem, valamit nem értek;
Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek,
Szemetek - jól láttam - majd könnyekben ázik,
Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik.
Kedves apám, töröm a fejemet régen
Mi hát az a haza? Magyarázd meg nékem.

;A haza: ez a föld, hol világra jöttünk,
A haza: ez az ég, mely ragyog fölöttünk

;De hiszen az ég nagy s mindenütt egyforma!

KUPCSIK CSILLA: MIÉRT.


BÁR TUDNÁM, HOGY MI ŰZI AZ EMBEREKET
A VAKSÁG, A KILÁTÁSTALANSÁG FELÉ!
CSAK TUDNÁM, HOGY TEHETTÉK MÉG MINDIG,
A VÖRÖSLŐ NARANCSOT A JOBBIK ELÉ!

CSAK ÉRTENÉM, HOGY MIÉRT KELL
BEHUNYT SZEMMEL ÉLNIÜK,
S HOGY MIÉRT KELL EGY ÚJTÓL,
EGY SZEBB JÖVŐTŐL FÉLNIÜK?!

MIÉRT FOGADJÁK EL AZT GYARLÓN,
AMIT A FÜLÜKBE RÁGNAK?
MIÉRT ADTAK EKKORA POFONT
TEGNAP IS A MÁNAK?

MIÉRT IRÁNYÍT MINDENT A PÉNZ,
ÉS AZ ANYAGI JAVAK?
MIÉRT NEM KEREKEDIK FELÜL A KÖZÖNYÖN
A TETTEK, S AZ AKARAT?!

"Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe,
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán,
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!"

"MAGYAR! TE MOST ÁRVA,
ELHAGYOTT,VESZENDŐ,
MINDEN NEMZETEK KÖZT
LENN A FÖLDÖN FEKVŐ,
MAGYAR LEGYEN HITED,
S TIED A JÖVENDŐ!

MAGYAR LEGYEN HITED,
ÉS LÉSZEN ORSZÁGOD,
MINDEN NEMZETEK KÖZT
AZ ELSŐ,AZ ÁLDOTT,
ISTEN AMIT NÉKED CÍMEREDBE VÁGOTT!"

"EMELD FEL FEJEDET BÜSZKE NÉP,
VISELED A VILÁG SZÉGYENÉT.