Keller Ferenc
Neked, nekünk

Neked kurva ez az ország,
Nekünk édes hazánk,
Küldenél, de nem megyünk,
Ezt hagyta ránk anyánk, apánk.

Neked társadalom,
Nekünk ember meg ember,
Isten teremtette örök titok,
Saját akarattal és saját érzelemmel.

Neked tüntető csűrhe,
Nekünk szavát hallató büszke nép,
Ki, ha sokat hazudnak neki,
Egyszer csak fölveti a fejét.

Neked picinyke csomag,
Nekünk a bőrünk bánja,
S meg vagy sértve, hogy
Nem mindenki a reformok barátja.

Neked hazátlan román,
Nekünk erdélyi magyar testvér,
Kinek régi álmát kilopták,
S te ezért sokat tettél.

Neked Bratislava,
Nekünk ősi Pozsony,
S mi még szisszenünk, ha
Magyar arcon csattan pofon.

Neked arab terrorista,
Nekünk küzdő sportoló,
S csak mert Allah az istene,
Nem ellensége minden felhőkarcoló.

Neked cserélendő feleség,
Nekünk holtig-sírig társ,
S legyen bár ifjú vagy öregecske,
Édes, mint a virágzó hárs.

Neked nem bűn a hazugság,
Hazudsz reggel, éjjel, este,
Nekünk szívünkbe írt parancs,
„Legyél igaz s ne beste!”

Neked nem bűn a lopás,
Hanem cél, hogy kiéljed magad,
Nekünk azt tanította apánk,
A másét elvenni nem szabad!

Neked magán gép száll,
Nekünk nem térkép a táj,
Ismerjük minden rejtett zugát,
S tudjuk mit alkotott Szent István király.

Neked kurva ez az ország,
Nekünk édes hazánk,
Irgalom legyen neked, béke nekünk,
Ezért könyörgünk most, Mi Atyánk.

És végül:

Neked kurva ez az ország,
Nekünk az anyád,
Te azt mondod „Elkurtad”,
Mi azt: Téged már az apád!