j.j.l. ten kate: nagymama

"Van nekem egy öreg Néném
S egy vén könyve van neki:
Száradt levél a könyv mélyén
S már nagyon rég rejtheti.
Rég tavaszkor, mely letépte,
Épp oly száradt most a kéz;
Mi lelheti? Két szemébe
Könny gyűl, hogyha rája néz."
Grün A.

Nagymama oly öreg; ránccal teli
Orcája és haja, mint hó, fehér;
De tiszta még szelíd szeme s felér
Páros csillaggal, mely fényét veti.
Sőt szebb! Oly angyali; belé ki néz:
Az égbe látni vél. S mikor mesél:
A lelkünk oly csodás világban él.

nagy ferenc: édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

móra istván: édesanyámnak

Csendes alkonyat volt, ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.

Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.

Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...

Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.

Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad, hogy a fiad vagyok?

Hazajöttem, anyám, beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.