j.j.l. ten kate: nagymama

"Van nekem egy öreg Néném
S egy vén könyve van neki:
Száradt levél a könyv mélyén
S már nagyon rég rejtheti.
Rég tavaszkor, mely letépte,
Épp oly száradt most a kéz;
Mi lelheti? Két szemébe
Könny gyűl, hogyha rája néz."
Grün A.

Nagymama oly öreg; ránccal teli
Orcája és haja, mint hó, fehér;
De tiszta még szelíd szeme s felér
Páros csillaggal, mely fényét veti.
Sőt szebb! Oly angyali; belé ki néz:
Az égbe látni vél. S mikor mesél:
A lelkünk oly csodás világban él.

nagy ferenc: édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

móra istván: édesanyámnak

Csendes alkonyat volt, ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.

Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.

Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...

Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.

Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad, hogy a fiad vagyok?

Hazajöttem, anyám, beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.

Ó, ne búsúlj, föld árva gyermeke,
Ha körülvesz a bajok serege,
Rózsa nyílik a kíntöviseken,
Nyugodjál meg az égi végzeten!

Légy közönyös az öröm s bú iránt,
Kövesd Jézust, a szenvedő királyt.
Enyhíthet ő a te kereszteden.
Nyugodjál meg az égi végzeten!

Hogyha szenvedsz, s az Istenben bízol,
Jézusoddal egy pohárból iszol,
Buzdulj fel a dicsőült szenteken,
Nyugodjál meg az égi végzeten!

Tisztítótűz az ínség s nyavalya,
Ha békén tűrsz, szentté válsz általa,
Lelked üdül, ha fekszel betegen.

 Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése.

Kisgyerekek kérik szüleiktől…

WASS ALBERT

.Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm. _________________________ Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák.

TATIOSZ: FOGADD MÁSOK FÉNYÉT MEGÉRTÉSSEL

.Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát. Ami igazán jó, ami igazán nagy - ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall. A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek. Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban - ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.

TERÉZ ANYA: AZ ÉLET HIMNUSZA

.Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! Az élet szép - csodáld meg! Az élet boldogság - ízleld! Az élet álom - tedd valósággá! Az élet kihívás - fogadd el! Az élet kötelesség - teljesítsd!Az élet játék - játszd! Az élet vagyon - használd fel!Az élet szeretet - add át magad! Az élet titok - fejtsd meg! Az élet ígéret - teljesítsd! Az élet szomorúság - győzd le! Az élet dal - énekeld! Az élet küzdelem - harcold meg! Az élet kaland - vállald! Az élet jutalom - érdemeld ki! Az élet élet - éljed!

HAMVAS BÉLA: A LÁTHATATLAN TÖRTÉNET

.

,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:

Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig.