•      A legnagyobb müvészet tudod mi?derüs szivvel megöregedni.Soha nem lenni reményvesztett,csendben hordozni a keresztet.Irigység nélkül nézni másra,ki utját tetterősen járja.Kezed letenni az öledbe,s hagyni,hogy gondodat más viselje.hol segiteni tudtál régen ,bevallani alázattal szépen,hogy arra most már nincs erőd,nem vagy olyan mint azelőtt.Igy járni csendesen vidáman,Istentől rád rakott igában.Mi  adhat ily békét nekünk?  ha abban a szent hitben élünk,hogy a teher mit vinni kell örök hazára készit fel.Eloldja kötelékeinket ,ha a világ fogva tart minket.MEGTANULNI EZT A MÜVÉSZETET tudom csak nehezen lehet ára öregen is sok küzdelem,hogy a szivünk csendes legyen és készek legyünk beismerni önmagamba nem vagyok semmi,s akkor lelkünk örök Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja,ha kezed már gyenge más munkára összekulcsolhatod hát imára.Áldást kérhetsz szereteidre,körülötted nagyra és kicsire,s ha ezt a munkát elvégezted, s az utolso óra közeleg,hangját hallod égi hivásnak .......ENYÉM VAGY JÖJJ !EL NEM BOCSÁTLA

  

  K!!!!

Imádság

Tordai Matyó

 Hatalmas nagy Isten,

ura e Világnak,

egyedül csak Téged,

tisztellek, imádlak.

Hozzád fohászkodom,

este, reggel, délben,

Te vagy a hajlékom

nyáron és a télben.

imában és dalban,

te vagy a mentsváram

lelki zivatarban.

Hozzád menekülök

a viharos éjjel,

Te oszlatod széjjel.

Nélküled a szívem

kezed segítsége

lépten, nyomon érzik.

Lehet az napsugár,

sötétség, kemény fagy,

könnyben és mosolyban,

mindenütt jelen vagy!

Addig, amíg élünk,

addig, amíg vagyunk,

tehozzád Istenünk,

forrón imádkozunk.

Magunkat vigyázva,

anyanyelvünk védve,

szívünket, lelkünket

berakjuk kévébe.

Úgy őrizzük védve,

mintha búza volna,

minden ocsút, férget

letisztítva róla.

Kérünk, fohászkodunk,

add, hogy megmaradjunk,

ezután is Hozzád,

magyarul szólhassunk.

Addig, amíg élünk,

addig, amíg vagyunk,

magyarok maradunk.

Egy csüggedt embert láttam gondtol barázdáltan s elmentem mellette.

Egy gyermek sirt a járdán segélyt kérőn árván,s elnéztem fölötte.A buszban mely vitt haza,állt egy fáradt anya,s én ülve maradtam.

Majd szemben át a téren valaki elébem köszönt s én halgattam.Otthon az esti csendben nyugalmat kerestem de békét nem leltem.URAM,könyörülj...-mondtam.s hangja vádolt nyomban....-elmentél.....elmentél melletem.

jÓL ÉLNI,sőt gazdagnak látszani,Uram,ne hagyj a tüzzel játszani..,.Mások nyomorát nézni csak vakon,nem segiteni napi gondokon.

Nem adni masnak jo szót kenyeret,csak töbletemből azt a keveset.vigasztalni aki ma sir,zokog,-kezét fogni,ha éhen tántorog.

Ha igy szeretsz már mindenkit nagyon,szárad a könny asápadt arcokon.hallod-?azIsten azt sugja neked .....tégy te is jot,töröljél könnyeket.....Mert amid van''kölcsön.. csak nem tied. majd visszaveszik,mind az életed.Jol élni,gazdagot  jatszani,URAM ne hadj ma tüzzel játszani......

JOL CSAK A SZIVEVEL LAT AZ EMBER,AMI IGAZAN LENYEGES AZ A SZEMNEK LATHATATLAN.