Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése.

Kisgyerekek kérik szüleiktől…

WASS ALBERT

.Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm. _________________________ Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák.

TATIOSZ: FOGADD MÁSOK FÉNYÉT MEGÉRTÉSSEL

.Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát. Ami igazán jó, ami igazán nagy - ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall. A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek. Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban - ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.

TERÉZ ANYA: AZ ÉLET HIMNUSZA

.Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! Az élet szép - csodáld meg! Az élet boldogság - ízleld! Az élet álom - tedd valósággá! Az élet kihívás - fogadd el! Az élet kötelesség - teljesítsd!Az élet játék - játszd! Az élet vagyon - használd fel!Az élet szeretet - add át magad! Az élet titok - fejtsd meg! Az élet ígéret - teljesítsd! Az élet szomorúság - győzd le! Az élet dal - énekeld! Az élet küzdelem - harcold meg! Az élet kaland - vállald! Az élet jutalom - érdemeld ki! Az élet élet - éljed!

HAMVAS BÉLA: A LÁTHATATLAN TÖRTÉNET

.

,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:

Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig.

•      A legnagyobb müvészet tudod mi?derüs szivvel megöregedni.Soha nem lenni reményvesztett,csendben hordozni a keresztet.Irigység nélkül nézni másra,ki utját tetterősen járja.Kezed letenni az öledbe,s hagyni,hogy gondodat más viselje.hol segiteni tudtál régen ,bevallani alázattal szépen,hogy arra most már nincs erőd,nem vagy olyan mint azelőtt.Igy járni csendesen vidáman,Istentől rád rakott igában.Mi  adhat ily békét nekünk?  ha abban a szent hitben élünk,hogy a teher mit vinni kell örök hazára készit fel.Eloldja kötelékeinket ,ha a világ fogva tart minket.MEGTANULNI EZT A MÜVÉSZETET tudom csak nehezen lehet ára öregen is sok küzdelem,hogy a szivünk csendes legyen és készek legyünk beismerni önmagamba nem vagyok semmi,s akkor lelkünk örök Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja,ha kezed már gyenge más munkára összekulcsolhatod hát imára.Áldást kérhetsz szereteidre,körülötted nagyra és kicsire,s ha ezt a munkát elvégezted, s az utolso óra közeleg,hangját hallod égi hivásnak .......ENYÉM VAGY JÖJJ !EL NEM BOCSÁTLA

  

  K!!!!

Imádság

Tordai Matyó

 Hatalmas nagy Isten,

ura e Világnak,

egyedül csak Téged,

tisztellek, imádlak.

Hozzád fohászkodom,

este, reggel, délben,

Te vagy a hajlékom

nyáron és a télben.

imában és dalban,

te vagy a mentsváram

lelki zivatarban.

Hozzád menekülök

a viharos éjjel,

Te oszlatod széjjel.

Nélküled a szívem

kezed segítsége

lépten, nyomon érzik.

Lehet az napsugár,

sötétség, kemény fagy,

könnyben és mosolyban,

mindenütt jelen vagy!

Addig, amíg élünk,

addig, amíg vagyunk,

tehozzád Istenünk,

forrón imádkozunk.

Magunkat vigyázva,

anyanyelvünk védve,

szívünket, lelkünket

berakjuk kévébe.

Úgy őrizzük védve,

mintha búza volna,

minden ocsút, férget

letisztítva róla.

Kérünk, fohászkodunk,

add, hogy megmaradjunk,

ezután is Hozzád,

magyarul szólhassunk.

Addig, amíg élünk,

addig, amíg vagyunk,

magyarok maradunk.