December 31.-én éjfélkor megkondulnak a harangok, 108-t ütnek, mert az embereknek a hagyományos felfogás szerint ennyi rossz tulajdonságuk van (pl. lustaság, irigység…) és minden harangütéssel egytől megtisztulnak. Az újév az újrakezdés és megújulás lehetőségét hordozza. Minden év első tevékenysége szertartásosan zajlik.

Január 1.-én a japánok felveszik legszebb téli kimonójukat és elmennek a legközelebbi szentélybe imádkozni. Megköszönik az elmúlt év adományait és kérik, hogy a következő jó egészségben és boldogságban teljen. 

Kívánságpénzt dobnak egy faláda nagyságú perselybe,  meghúznak egy  harangot, fejükkel kettőt bólintanak, majd kétszer tapsolnak és újból bólintanak egyet. Így teljesülni fog a kívánságuk.

Kívánságcédulát szoktak vásárolni, melyről az évi jóslatot olvashatják el. Ha valaki rosszat húz, elolvasás után ráköti egy faágra a szentélyben, hogy mégis szerencsés lehessen, így szabadul meg a rossztól.

Másnaptól rokonok és ismerősök látogatják egymást. Az ajándékokat szép négyszögletes kendőkbe (japánul furosiki) csomagolják.

Január 7.e után eszik meg a mocsit, a rizssüteményt, amelyet  különféle tavaszi zöldfűszerrel ízesítenek, mert hitük szerint így maradnak egészségesek.