Egy rongyszedő csapdába esett borzot talált, megsajnálta és kiszabadította. Az állat azon gondolkodott, hogyan hálálhatná meg. Szép teáskannává változott, és a rongyárus zsákjába ugrott. A rongyszedő nagyon meglepődött, amikor megtalálta a teáskannát. Nem értette, hogyan került hozzá, de úgy gondolta, biztosan sokat ér. A papoknak ajándékozta hát, hogy imádkozzanak érte. Amikor aztán az egyik pap feltette a tűzre a teáskannát, hogy vizet forraljon benne, az kiabálni kezdett. — A teáskannába belebújt az ördög! — üvöltötte rémülten a pap. Odafutott a többi szerzetes is, de akkor a teáskanna egy mukkot sem szólt. Mindenki azt gondolta, az első szerzetes csak képzelődött, de azért biztos, ami biztos, visszaadták az ajándékot. Azon az éjszakán a rongyszedőt vékonyka hang szólította meg: a teáskanna szólt hozzá, de most már feje is, farka is, meg lába is volt, olyan, akár egy borznak. — Vigyél ki a vásárba! — mondta. — Ott majd táncolni fogok, és gazdaggá teszlek. Így is lett. Mindenki odaszaladt, és fizetett, hogy láthassák, amint egy félig borz-, félig teáskannaforma valami táncol. A rongyszedő meggazdagodott, és hamarosan olyan sok pénze gyűlt össze, hogy az már élete végéig elég volt mindenre. Elhatározta hát, nem gyarapítja tovább vagyonát, és a teáskannát is — akinek oly sok mindent köszönhetett — pihenni küldi. Ám, hogy ne fösvény ember kezébe jusson a drága jószág, megint elvitte a papokhoz a templomba, és rájuk bízta, ezentúl őrizzék ők. Ezer év telt el, s a teáskanna azóta is ott élvezi az ablakokon át beáradó napsugarak melegét.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
A Tó Sárkánya
A szumóssá változott nyestkutya
A daru halála 2.
A daru halála 1.