Hidesato kiváló szamuráj volt. Egyszer kalandot keresve bolyongott, és egy tavon átívelo hídhoz ért. A hidat azonban eltorlaszolta egy fatörzsvastagságú, alvó kígyó. A szamuráj bátran átlépett rajta, és továbbment. Az állat legott nemesemberré változott: o volt a tó királya. Azt mondta Hidesatónak, azért öltött kígyó alakot, hogy megkeresse azt a bátor embert, aki képes megvívni a birodalmát fenyegeto félelmetes sárkánnyal. Hidesato kapott az alkalmon, és a király elvezette ot a tó mélyém lévo palotájába. Varázslatos módon úgy nyílt széjjel a víz a szamuráj elott, hogy még a ruhája szegélye sem lett nedves. Éjszaka a hatalmas sárkány leereszkedett a tó környéki hegyekbol, szeme lángolt, mint két tuzgolyó. Hidesato már felajzott íjjal várta a parton. Nyila kioltotta a sárkány szemében égo tüzet, kardja földre szegezte a sárkány lángnyelvét. A fenevad a fájdalomtól és a szégyentol üvöltve elmenekült, és soha többé nem tért vissza. Hostettéért Hidesato annyi kincset kapott jutalmul a tó királyától, hogy száz évszázadon keresztül is pompásan megélhet belőle.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
A táncoló teáskanna
A szumóssá változott nyestkutya
A daru halála 2.
A daru halála 1.