Isszumbosi japán fiú volt és olyan kicsi, hogy még a mezei munkákban sem tudta senki a hasznát venni. Nagyapja elhatározta hát, a városba küldi, hogy derék szamuráj váljék belőle. Búcsúzóul egy fatálat adott neki, abból lett a csónakja, az anyja evőpálcikákkal ajándékozta meg, azok lettek az evezők, az apjától pedig egy tűt kapott ajándékba, az lett a kardja. Az út tele volt veszéllyel, és ha Isszumbosi méreteit tekintjük, érthető, hogy számára még egy béka is nagyobbnak tűnt az elefántnál. A fiú hamar elsajátította a harc művészetét, bátorságának és okosságának köszönhetően végül is épségben megérkezett a városba. Az utcán egy lélek sem volt, mert egy kegyetlen óriás elől mindenki a házába zárkózott. Isszumbosi azonban merészen szembeszállt a rettegett óriással. Mivel aprócska volt, könnyedén kitért az ütései elől, sőt összevissza szurkálta az óriás testét, míg az össze nem esett. — Nagy vagy! — kiáltott mindenki, aki csak végignézte a küzdelmet; mert most olyan volt, mintha a kis Isszumbosi lett volna az óriás!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
A táncoló teáskanna
A Tó Sárkánya
A szumóssá változott nyestkutya
A daru halála 2.